? Véletlenül ezt a jelet ütöttem le nyitányul. Legyen hát, zárjuk vele az évet. Nem volt ez Broadway Flyer esztendeje, a klasszikus versenyek – 1000 Guineas, 2000 Guineas, Derby, Oaks, St. Leger – egyikét sem nyerte ő Angliában, ráadásul az 1000 és az Oaks kancák lehetősége, nem az övé; ám nekem feltűnt a Broadway Flyer még a tavaszon, elő is kotrom a Sporting Life-ot: május eleje, Chester. A galoppidény Doncasterrel kezdődik, március vége táján. Akkor a Derby felvezető időszaka is indul a háromévesek számára. Idén, ezt már tudjuk, az epsomi Derbyt vasárnapra tették, s lesznek más nagy pirosbetűs-naptári versenynapok is; Newmarket-ben, de az én szívemcsücske skóciai Hamiltonomban is, Glasgow mellett, ahol, mellesleg, sose jártam, csak az East Enden valami kis fogadóirodán volt egy krúdys élményem egy ködös hamiltoni nap közvetítése révén, ráadásul az Evening Falls nevű ló, Az Est Leszáll nyert, és edzője Spearing volt. Ahogy kb. hat tucatnyi újságom áttúrom, keresve Broadway Flyer képét-hírét, látom, mivel is indult az én 1994-es évem; leszámítva egy-két verset és cikket, meg bestsellerfordítást: Madár-A-Kézben Hendikep. Itt kezdtem a lófogadás helyett inkább zenekazetta-vadászatot, ld. Manic Street Preachers, figyelembe ajánlom továbbra is, és itt nyert a Spearing edző lova, második a Samuelson tulajdona. Ld. Szpéró, Samu madaram. Éliásról is lesz szó mindjárt, ezért a címben – mesteri húzás, igaz? – El Yasaf.
Na, szóval a Derbynek fölvezetője a chesteri Váza, Chester Vase nevű futam is, meg utána Yorkban a Dante Stakes. Van ír földön egy Dantes Sun nevű ló is, tök alkonyatban láttam nyerni őt, főleg hallottam, látni már alig lehetett, szép volt, esős punchestowni ég alatt – Punchestown versenypálya Dublin mellett –, már túl voltam Danolin, meg akin nyertem, egy Bart Owen nevűn, neve sehogy se jön be, máig se, mindegy, talán zsokéja, Paul Carberry volt rokonszenves, mert – figyelem, érdekesség! – akadályon és síkon is visz lovakat, ez ritkaság; s ahogy győztesen bevonult Bart Owenen Carberry aztán, odarikkantottam neki: „Bravo, Carberry, üdvözöl Hungarrry”, és odanézett, integetett a srác, és jókat nevettünk még sokakkal. Magyarhon jelen volt pár pillanatra ír földön. Nagyon is ezt, akkor hát, Dante Napjáról, alkonyatáról.
Virrad viszont, hogy ezt írom, hajnalban, fél négykor keltem, ilyenkor még az istállók környéke is alszik; megvan Broadway Flyer. Római romok mellett van a chesteri pálya, májusban a „nagyhete”, három nap, telibe-olcsó lakások vannak Chesterben, csak nem ilyenkor! Hát kihagyom. Londonban, az ottani Lánchíd – Hammersmith Bridge, turisták, megnézendő! – közelében egy irodán láttam Broadway Flyer fölényes győzelmét. Övé lett a Chesteri Váza. Bulaxie nevű kedvencem lett később, egy másik futam révén, már Newburyben, a „Fred Darling”. Broadway Flyer a Derbyn betlizett, huszonvalahányadik lett, holott második favoritként indult. De a késő őszi klasszikusban, a hosszú távú St. Legerben – ez minden országban van, csak Franciaországban pl. nem így hívják, ezek hagyományos versenytípusok – már szuperesélyes volt Broadway Flyer, ám hiába vezetett, végül Moonax, 66/1, ha jól mondom, vagy 40/1, megkalapálta. De ezt most hagyjuk.
Ha valaki azt hiszi, hogy Maisons-Laffitte, azaz a Hosszú Koporsó dolgát én elkencélném, téved. Ők katyvaszolnak e tárgy körül, a tiszta elméjű franciák. Remélem, nem írtam ezt még: Bécsben, ahol el akartam búcsúztatni a pályát, olvasom ám a Paris Turf német kiadásában: magáncégek állnának össze pályamentésre… esetleg kisebb jelentőségű versenyeket rendeznek, s nem lesz országos fogadási lehetőség rájuk, csak pályafogadás… netán, kapaszkodjunk meg, egy másik nagy Párizs melletti versenyszínhely, Evry rendezvényeit kéne Maisons-Laffitte-be átvinni! Hát ezt az alaphelyzetet ismerjük, kiknek és hol is mondom ezt? Fő az, hogy mindezt itt írhatom! De ott, e hírükre a franciáknak, elhúztam a szám. Engem ne etessenek az érzelmeimnél fogva! Rá se néztem az aznapi Mais Laf. versenyekre, angliait játszottam. Aznap még sikerrel, M-L másnap „állt bosszút”, ám ez más téma.
Chester pályája hosszú, kanyarjai hegyesek. Ilyesmit mindig megkülönböztetnek: akadnak lovak, kik galoppozó-rohanó típusok, s nem is tudnak hegyes kanyarokat venni jól. Vannak sárdagasztók, főleg akadályfutamokon, ezek aztán esélyesek, ha cuppog a talaj. Balszerencsém volt a talán már említett Master Oatsszal a liverpooli Nagy Nemzetin. Itt értek célba 8-an végül a 42-ből, ha jól mondom. Master Oats nem. Sárdagasztó ő – „mudlark”, sárpacsirta, de szép szó, igaz? – csak épp Aintree, azaz a liverpooli pálya akadályait nem ismerte még. Majd jövőre. Ajánlom Master Oats esélyeit.
Az akadályszezon – hurdles, chase – kezd bepörögni a szigetországban. Jönnek Sandown, Kempton – London körüli pályák, könnyen elérhetők, én, garast-foghoz-verő, egyiken se jártam még, meg a szép londoni napjaim szerkezetét is sajnálom, olyan vagyok, mint Csele a Pál utcaiakból, hogy csak könyv- és füzetlapokat cipel a hóna alatt, hát talán én 30 év során annyi mindent „gyártottam”, hogy most annak örülök, amit megúszhatok, a lófogadással is így vagyok, épp csak fenntartom az ipart, sokkal nagyobb élvezettel figyelem mások, például „barátaim”, Mauryék-Mornyék ebbéli ténykedéseit, már amit hallok róluk hóba-szerbe –, jönnek Newbury, Ayr nagy versenyei, mindez fölvezeti a március-középi Cheltenhami Fesztivált, aztán következik április elején Aintree, azaz Liverpool… de most már úgy tervezték a versenyidényt, hogy a chase és hurdle nyáron sem szünetel… Anglia legendásan-borzalmasan túlzsúfolt versenyidényekkel „ékes”. A teli galopp, a porfutamok, az Örök Talaj. Mindenféle bírálók és osztályozok figyelmébe ajánlom, irodalmiakba is: lovaknál nem úgy van az, hogy a név elé csupa 1, 1, 1, 2, 1, 3, 1, 2 kerül, hanem nagy betlizések is vannak, lehanyatlások, 1, 1, 0, 0, 4, 7, 5, 2, 1 és satöbbi, attól az még nagy ló lehet, például az African Chimes, csak hasból mondom, Samu verebem miatt, ld. „Elment A Samu Afrikába” c. nóta, a Taboo, ám Woolverhampton talaja nem felel meg neki, vagy mit tudom én, amott túl hegyesek a kanyarok, esetleg a hendikepelő rakta meg kilókkal. „Nagyon felhívta magára a hendikepelő figyelmét”, olvasom egy lóról. Vagy: „A hendikepelő lassan kezd megfeledkezni róla…” Értsd: kevesebb a cipelendő kiló, nyerhet, talán, ha tud most, a ló.
El Yasaf neve az én Éliásomét idézi, ő csak az én jelenlétemben nyert eddig versenyt. Fut-e jövőre? Kijutok-e még így?
Broadway Flyerrel sincs semmi poén, bízom benne, látom még. Kedvencem, Bulaxie elvesztette az ő nagy versenyét aztán; szerencse, hogy jómagam teljesen meg is feledkeztem róla. De ezt már meséltem korábban.
Ritkaság, hogy úgy erezhetem: minden belefért egy dolgozatba, aminek férnie kellett. Búcsú 1994-től, mit ígér 1995? Frankie Dettori megpróbálja megvédeni galopp zsoké-champion címét. Aligha fenyegeti veszély az évi 269 győzelmi számot, egy echtli angol hapsi régi rekordját. Ő még Örök Talaj versenyek nélkül, csak füvön érte el ezt, s a szigetországiak egy része kezdett ideges lenni a Frankie Boytól, hogy majd pont ő hagyja le kedvenc szentjüket. Ez elmaradt. De Jason Weaver személyében van új, irtózatosan rámenős trónkövetelő, Dettorinak nem lesz könnyű dolga. Ám talán érdemes lesz a sötét hónapokban Weaver lovait fogadni. Ismerem úgy arcról ezt a huszonvalahány éves srácot. Sok mindent nézek ki belőle. Fogadni a Manchester United bajnokságát 6/4-re lehet, linkség, bukméker halandzsa. Snookerben mármost…
Hát ez, akkor.
- Sport [6]