A romániai magyar értelmiség példátlanul rossz helyzetbe került: a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a romániai magyar népesség lélekszámához viszonyítva jóval kisebb, mint a román lakosság esetében. Tovább tart az elmúlt évek tömeges kivándorlási hulláma – kritikus szintre apadt a pedagógusok, főként pedig az orvosok száma –, s továbbra is rendkívül alacsony a felsőoktatási intézményekbe felvettek aránya: az 1993/94-es tanévben például a romániai orvostanhallgatóknak mindössze a 2,56%-a volt magyar nemzetiségű, miközben az 1992-es hivatalos népszámlálás a magyar kisebbség részarányát az ország összlakosságának 7,12%-ában adta meg. A kivándorlási hullám ráadásul az egyetemistákat is elérte: az 1993/94-es tanévben a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hat évfolyamáról összesen tizenhat magyar hallgató települt át végleg Magyarországra, miközben a kolozsvári orvosira huszonkét új magyar elsőéves iratkozhatott be.
Ugyanakkor a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen ma még így is sokkal több magyar hallgató tanul, mint az intézmény fennállása óta bármikor: az elmúlt tanévben összesen 2571 hallgató kezdte meg tanulmányait, köztük 590 (22,9%) magyar. (Figyelemre méltó, hogy a felvételi vizsgákon elutasított 5911 jelentkezőből viszont csak 882 [14,9%] volt magyar nemzetiségű.) A magyar nyelvet főtárgyként persze csak a magyar szakosok tanulják (tavaly itt ötven elsőéves volt), míg a többi szak magyar nemzetiségű elsős diákjai közül 215 fő hallgathatta választott tárgyát – vagy annak egyes stúdiumait – az anyanyelvén.
Érdemes egy pillantást vetni arra, hogyan alakulnak ugyanezek az arányok a többi kolozsvári egyetemen: a műszaki egyetem 778 elsős diákjából 116 (25,3%), az orvosi 474-éből a már említett 22 (4,6%!), míg az agrár 334-éből 42 (12,6%) volt tavaly magyar nemzetiségű. A képzőművészeti főiskolára összesen felvett 73 főből 18 (24,7%), míg a Zeneakadémián a 76-ból 29 (38,2%) volt a magyar; ez utóbbi két intézményben azonban kiemelkedően magas (40,1 illetve 66,6%) volt a magyar elutasítottak aránya. (Persze mindezek az országos magyar nemzetiségi arány fölött lévő adatok Kolozsváron jelentkeznek, egy olyan városban, ahol a magyar népesség összlakossághoz viszonyított aránya 22,7%, nem is beszélve a város hatalmas vonzáskörzetéről, illetve némely esetben, az egész Erdélyben egyedül itt meglévő felsőfokú tanulmányi lehetőségekről!)
Nehezített terepen
A romániai magyar színházak tragikus színészhiányának enyhítésére két évvel ezelőtt az addig ezzel egyedül foglalkozó marosvásárhelyi színművészeti főiskola mellett a Babes–Bolyai Egyetemen is elkezdődött – a hasonló román stúdium megindításával egy időben – a színészképzés. Az 1993-ban másodszor meghirdetett színészfelvételin a tizenöt magyar jelentkezőből nyolcat vettek fel, a románok közül tizenháromból tizenegyet. A nyolc felvett elsős magyar színészhallgató közül egyetlen egy sem kapott sem ösztöndíjat – pedig tanulmányi eredményeik az első félév végén már meglehetősen kiemelkedőek voltak –, sem kollégiumi elhelyezést. (Egy egyetemi oktató információja szerint az 1993/94-es tanévre az egész Babes–Bolyain az odajáró több százból egyetlen magyar hallgatót ítéltek érdemesnek arra, hogy az egyetem kollégiumában lakhasson – emiatt sok magyar hallgató naponta ingázik vonattal Tordáról, Vásárhelyről, sőt van, aki Csíkszeredáról.) Az albérletbe kényszerülő szinisek egy szobáért általában 40 ezer lejt fizetnek, többnyire valutában. Összehasonlításul: a színházban végzett statisztálásért havi átlagban akár már tízezer lejt is megkereshetnek; más munka vállalására egész napos tanulmányi elfoglaltságuk miatt nemigen van módjuk. A hallgatóknak verselemzést oktató költőnő például minden óráját egy-egy kifli kiosztásával kezdi… Becslések szerint ma egy más városban tanuló egyetemista költségei egy átlagosan kereső romániai család jövedelmének körülbelül 20%-át emésztik fel – ha a hallgatónak sikerül kollégiumi ellátást kapni az egyetemtől.
Ebben a helyzetben persze kérdés, nem marad-e csupán vágy, hogy a kisebbségi helyzet miatt ne süllyedjen a színvonal. Ennek elkerülése érdekében hozta létre Cs. Gyímesi Éva, a Babes–Bolyai Egyetem magyar tanszékének tanára és Székely Győző tanár, aki egyben a Tankönyvkiadó szerkesztője is, Soros-támogatással a Láthatatlan Kollégiumot, a kimagasló képességű romániai magyar értelmiségi szakembergárda képzésére. A Láthatatlan Kollégium egyelőre még csak a kolozsvári bölcsészkaron működik, de hasonló, kis létszámú speciális oktatási formát készítenek elő a kémia, a közgazdaságtan és a szociológia szakokon is.
Vissztérítés?
Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a más országokban tanuló erdélyi magyar diákok nagy része tanulmányai befejezése után nem tér vissza Romániába. Az ebből a tendenciából születő újabb tragikus kilátásokat is felismerte az RMDSZ ügyvezető elnökségének – Cs. Gyímesi Éva alelnök vezette – oktatási főosztálya; tavaly év végén kidolgoztak egy „tervcsomagot” a hazatelepülés támogatására. A tervezet az utolsó pillanatban készült: a legfrissebb felmérések szerint a jelenleg hazánkban tanuló körülbelül kétezer romániai magyar diáknak mindössze húsz százaléka kíván visszatérni. A dokumentum készítői előtt nyilvánvaló, hogy ezt legfőképp a hazatérőket „váró” riasztó életkörülmények okozzák, amelyeket azonban csakis nagyon összehangolt munkával (és nagyon sok pénzzel) lehet javítani. Cs. Gyímesi Éva az erdélyi magyar közösségek önkormányzataiban, illetve a romániai magyarság – lassan szerencsére azért csak-csak kialakulóban lévő – vállalkozói rétegében bízik, sok helyen például már az is elég lenne egy pedagógus házaspár „hazacsalogatására”, ha akadna a településen valaki, aki vállalná az évek óta üresen álló szolgálati lakás rendbe tételét, s adódna pénz a tisztességes megélhetést biztosító fizetésre. Persze, ezek a lépések újabb konfliktusok forrásai lesznek, hiszen máris hallatszanak felháborodott vélemények: nem elég, hogy valaki külföldön tanulhatott, most még itthon is jobb körülményekkel, magasabb fizetéssel várjuk?
- Külföld [6]