A probléma látszólag igen egyszerű: vannak nők, akik nem kívánnak automatikusan a kórházi technikai lehetőségek és rutinbeavatkozások áldozataivá válni, hanem szeretnék gyermeküket háborítatlanul, otthonos, meghitt környezetben, szívükhöz közel álló személyek társaságában megszülni. Nyugati országokban a szülő nők 4-5%-a él az otthonszülés, illetve a Születésház nyújtotta lehetőségekkel, nálunk még nem készültek erre vonatkozó statisztikai felmérések. F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus kérdőíves vizsgálatának eredményei szerint Magyarországon a szülés során az „én dönthettem el”-típusú helyzetek gyakorisága 0 és 10% közötti, az Egyesült Államokban, ugyancsak kórházi körülmények között 30 és 70% között változik. Magyarországon a szülő nővel kapcsolatos „közelvárások” legfontosabbika a fegyelmezettség. Feltételezhető tehát, hogy a nők jelentős hányada negatív érzésekkel hagyja el szülés után a kórházat, pedig ennek nem kellene így történnie.
Humanizált szülészetek
Az elmúlt években számtalan pozitív változásnak lehettünk tanúi a hazai szülészeti gyakorlatban. Szinte mindenütt lehetőség van papás szülésre, az újszülött rooming-ines elhelyezésére. Néhány gyógyintézményben lehet vízben vajúdni, s az asszony választhat, hogy hanyatt fekve szül vagy szülőszékben. Ha a kórház műszerezettsége ezt lehetővé teszi, még sétálgathat is vajúdás közben, úgy hogy közben a „monitorizáció” (magzati szívhangok és méhösszehúzódások regisztrálása) folyamatos. A szüléseknél végzett gátmetszések száma csökkenő tendenciát mutat: először és másodszor szülőknél szinte minden esetben vágnak, a harmadiknál már gyakori, hogy elmarad ez a beavatkozás. Van, ahol az asszony kérésére gyógyszerek, illetve epidurális érzéstelenítés segítségével fájdalommentesen is lehet szülni, s ez igen nagy dolog, ha tekintetbe vesszük, hogy nem mindenki bírja a fájdalmat. A szülő nő azonban nem dönthet szakmai, orvosi kérdésekben, például abban, hogy a szülést meg kell-e mesterségesen indítani, kell-e gátmetszést végezni vagy sem, szükség van-e a fájástevékenységet fokozó infúzióra, császármetszésre vagy sem – értékelte a jelenlegi állapotokat dr. Egyed Jenő professzor, az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet igazgatója, a szülész-nőgyógyász szakkollégium titkára.
A Születésház
A parlament által Rózsa Edit képviselőnő indítványára megszavazott 32,6 millió forintot végül – hosszas huzavona után, a szakmai kollégium elutasító állásfoglalása miatt – nem kapta meg az Alternatal Alapítvány. A Soros Alapítvány a helyzet áthidalására 25 millió forintos kölcsönt folyósított az Alternatalnak, melyből a tervezett Születésház épületét, legalábbis annak egy részét meg tudták vásárolni. Itt azóta is folyamatosan tartanak szülésre felkészítő tanfolyamokat, az asszonyok tapasztalatcseréjét lehetővé tevő találkozókat, csak szülésekre nem kerülhet sor – lényegében adminisztratív okok miatt. A képviselők által jóváhagyott összeget időközben a pótköltségvetés vissza is vonta, a hitel visszafizetési határideje pedig lejárt. Egyelőre még nem dőlt el, hogy a Soros Alapítvány engedélyezi-e a visszafizetés további halasztását. Amennyiben nem, a Születésház céljára vásárolt ingatlant el kell adni.
A Születésház egyébként az országban jelenleg is több helyütt működő szülőotthonokkal azonos feltételek mellett dolgozhatna. A szülőotthonban nem lehet császármetszést végezni, s többnyire egy orvos látja el az igényeket. Sürgősségi ellátás esetén az úgynevezett „háttérkórházban” fogadják a mentővel odaszállított vajúdó, illetve szülő nőt. Egyed professzor szerint a szülőotthonok korszerűtlen, elavult, leépülőfélben levő, csak gazdaságtalanul üzemeltethető létesítmények, ezért nem kívánatos, hogy az állam egy letűnőfélben levő intézménytípus létrehozását támogassa anyagilag, amikor a szülészeti ágykihasználtság csupán 60-70%-os. A Születésház működési tervezetéből azonban, melyet a szakkollégium tagjai is olvashattak, kiderül, hogy a hasonló adottságoktól eltekintve, milyen gyökeresen más a Születésház koncepciója. Az alapítvány képviselői, dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász és Domjánné Harsányi Katalin szülésznő eleve úgy választották ki a szóban forgó ingatlant, hogy onnan gyorsan elérhető legyen az egyik nagy kórház, ha valamilyen szövődmény lépne fel az alacsony rizikófaktorúnak induló szülés során. Az alapítvány tervei között saját mentőautó beszerzése is szerepel, s ez tovább csökkentené az infrastruktúra jelen helyzetéből következő hátrányokat. A szakmai kollégium elutasító véleményében ugyanis első helyen infrastrukturális okok szerepelnek. Másodsorban arra hivatkoznak, hogy a Születésház tulajdonképpen ambuláns szülészeti gyakorlatot folytatna (a szülés után 24 órán belül hazamegy az asszony), s ez visszalépést jelentene a kórházi ellátás vívmányaihoz képest. Dr. Geréb Ágnes munkatársaival egyetértésben ennek épp az ellenkezőjét állítja. Külföldi reprezentatív felmérésekből kiderül, hogy a születés körüli halálozás mutatói az otthoni és születésházi szüléseknél alacsonyabbak, mint a kórházi szülőszobákban. A vajúdás és szülés közben fellépő szövődmények oka számos esetben éppen a kórházi környezettel, az ott végzett beavatkozások hatásával hozható összefüggésbe. (Dr. Egyed Jenő szerint ez nem felel meg a valóságnak.)
Gyermekvárás és másállapot
A születésházi szülés előnyei főként abból a pszichés támaszból és biztonságot sugárzó környezetből eredeztethetők, melynek megvalósítását az Alternatal céljául tűzte ki. Ezért nem volt számukra elfogadható a szakmai kollégium ama javaslata, hogy egy bezárásra ítélt szülőotthonban vagy feleslegessé vált szülészeti kórtermekben rendezzék be az első magyar Születésházat. Egyed professzor egyébként nem ért egyet a lelki tényezők ennyire felfokozott előtérbe helyezésével. Felelőtlenségnek tartja, hogy Geréb doktornő pszichés előnyök elméleti felvetésével „egyébként is másállapotban levő, tehát pszichésen labilis nőket” potenciálisan veszélybe sodor. Az először szülők szükségszerűen tapasztalatlanok, „könnyen befolyásolhatóak”. (De vajon mi a helyzet azokkal, akik többedik gyermeküket szülik meg otthon, mert rossz tapasztalataik miatt nem akarnak kórházba menni?) Emellett a magyarországi terhesgondozási hálózat a legtávolabbi falut is magában foglalja, s így „kezdettől fogva gazdája tud lenni a terhességnek”. Dr. Egyed Jenő szavai igen mélyen megvilágítják a felek szemléletbeli különbségét. Dr. Geréb Ágnes a maga szakmai tudása és tapasztalata mellett elsősorban a gyermeket váró asszony együttműködésére, a személyesen tőle érkező információkra alapoz. Ha az illetőnek nincsenek panaszai, ha jó a közérzete, nem érzi indokoltnak a hüvelyi vizsgálatot, hiszen a gyermekvárás nem betegség, „ezért lefolyását mindaddig egészségesnek kell tekinteni, amíg ennek ellenkezője be nem bizonyosodik”. Az együttműködésnek természetesen feltétele, hogy a várandós asszony valóban élni tudjon a testében lakozó erővel, tisztában legyen teherbírásával, ki tudja fejezni igényeit, érzéseit. E képességek felmérését, a partnerkapcsolat elmélyítését célozzák többek közt a felkészítő foglalkozások. Ezek segítségével minden érdeklődő idejében eldöntheti, hogy ő maga-e a „gazdája terhességének”, vagy kórházi körülmények közt nagyobb biztonságban erezné magát. Ez utóbbi esetben átruházza ezt a jogot választott orvosára, aki „objektív paraméterek alapján” dönt a beavatkozásokról. A felkészülés folyamán dr. Geréb Ágnes és Domjánné Harsányi Katalin ráhangolódhatnak az asszony személyiségére, így helyesen tudják értékelni és értelmezni reakcióit a szülés során, valódi támaszt tudnak neki nyújtani a vajúdásban. A gyermekvárás és szülés szituációját mindketten többször is átélték. A Születésház engedélyezése esetén sem kívánnak lemondani az otthonszülések szervezett, biztonságos kíséréséről, ha az asszony erre tart igényt, s remélik, hogy az adminisztratív akadályok elhárulása után más szakemberek is csatlakozni fognak az Alternatalhoz, mely jelen pillanatban semmiféle megélhetést nem biztosít számukra. Ugyancsak terveik közt szerepel az alapellátásnak számító szülésért járó tb-támogatás igénybevétele. A születésházi szülés önköltsége ugyan jóval alacsonyabb a kórházi szülésnél, de a finanszírozás megoldatlansága miatt ez mégis meglehetősen magas összeg, amit jelenleg még a „szaksegítséggel kísért intézményen kívüli szülést” választó nőnek kell állnia.
A döntés joga
A Születésház engedélyezése, az otthonszülés lehetőségének legalizálása persze távolról sem jelentené azt, hogy ez mindenki számára ajánlható és követendő példa volna. Pusztán az esélyét kellene megadni annak, hogy egyáltalán létezzen a háborítatlan, természetes szülés alternatívája. Az Országos Szülészeti-nőgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalása szerint ez a választási lehetőség ma még nem illeti meg a várandós asszonyt. Ennek indoklásául dr. Egyed Jenő a következő példákra hivatkozott: ha valakinek nem felel meg a hatos villamos, és követeli a letűnt konflisok visszaállítását, ezt a kívánságát nyilvánvalóan nem fogja teljesíteni a közlekedésügyi miniszter. Sőt, ha a körúton a fennálló szabályokkal ellentétben a menetiránnyal ellentétesen akar közlekedni, erre sem lesz lehetősége, holott kétségtelen, hogy Angliában például ez a mindennapos gyakorlat. A mi viszonyaink közepette életveszélynek tenné ki magát.
Otthonszülések
A döntéshozó szakmai körök nem vesznek tudomást a „tiltott”, ám az érintettek által tudatosan vállalt otthonszülésekről (eddig több mint 250 esetben került sor ilyesmire), nem érdeklődnek az egyébként igen jó tapasztalatok iránt, nem veszik fontolóra az elhangzó érveket, sőt felelőtlenséggel, a születendő gyermek veszélyeztetésével vádolják az otthon szülő asszonyt. Sződy Judit pszichológus az elsők között vállalkozott arra, hogy szakdolgozatában a Geréb Ágnes által kísért otthonszülések tapasztalatait a korai szülő–gyermek kapcsolat szempontjából elemezze. A szülés körülményeire vonatkozó kérdésére az otthonszülők csoportja egyöntetűen azt válaszolta, hogy „fantasztikus, életre szóló élmény volt”, s legközelebb sem döntenének kórházi szülés mellett. A kontrollcsoport tagjai (hasonlóan rizikómentes várandósság után) kórházban szültek, több mint ötven százalékuk elégedetlen a szülés körülményeivel. Dr. Egyed Jenő szerint a vizsgálat eredményeiből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, mert a felmérésbe bevont személyek száma ehhez túlságosan alacsony.
A társadalmi jelenség értelmezésével kapcsolatosan Sződy Judit Adornóra hivatkozik: „Jelenkori társadalmunkban az objektív intézmények és fejlődési tendenciák olyan egyének feletti dominanciára tettek szert, hogy az egyének egyre növekvő mértékben a fejük felett végbemenő folyamatok puszta végrehajtóivá váltak. Egyre kevésbé függ tőlük saját tudatos és nem tudatos létük, saját belső életük.”
Jogi kérdések
Hírek szerint még ebben a félévben a parlament elé kerül a betegek jogaira vonatkozó törvényjavaslat. Remélhetőleg megoldódik majd ez a jogi szempontból képtelen helyzet, s az új szabályozás legalább a választás lehetőségét felkínálja az egészséges szülő nőnek.
Egyed professzor felvetette, hogy a nyugat-európai gyakorlattal ellentétben nálunk jelenleg nem a szakorvos, hanem az intézmény felelős a betegekért, bár az a törekvés, hogy ez megváltozzék. Egyelőre azonban visszás helyzetet teremtene a Születésházból szövődménnyel kórházba szállított asszony esete, hiszen ott már nem Geréb Ágnes végezné el a szükségessé váló császármetszést (ezt ugyanis nagy valószínűséggel nem tennék neki lehetővé).