Április 23-án Olaszország 20 tartományából 15-ben volt helyhatósági választás, valamint az ország 95 megyéjéből 76-ban, a több mint 8000 községből 5132 községben. A korábbi olasz választásokhoz képest alacsony volt a részvételi arány: ötből egy olasz nem ment el szavazni, a 81,1 százalékos jelenlét még így is sokkal magasabb a nyugat-európai átlagnál (a tavalyi parlamenti választáson 87,7 százalék ez az arány.)
Az olaszok most szavaztak először a rendkívül bonyolult, az ún. választási szisztémában. Ennek értelmében az önkormányzati tanácsok tagjainak 80 százalékát a pártokra leadott szavazatok arányában, 20 százalékát pedig a többségi elv alapján választották meg. Az elnököket a 15 000-nél népesebb községekben közvetlen választással. (Ahol a jelöltek közül senki sem kapott abszolút többséget, két hét múlva újra választanak a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt közül.) A szavazók többsége négy választócédulát kapott kézbe, és egy cédulán is több helyre kellett x-t tennie. A bonyolult rendszer következtében három nap után sem sikerült végeredményt hirdetni. (Például a dél-olaszországi nagyváros, Bari 516 szavazókörzetéből 400-ban teljesen újra kellett számolni az összes szavazócédulát.) A szavazatok majdnem tíz százaléka, közel hárommillió szavazat érvénytelen lett.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 23 hét
8 év 48 hét
8 év 52 hét
8 év 52 hét
9 év 1 hét
9 év 1 hét
9 év 1 hét
9 év 3 hét
9 év 4 hét
9 év 4 hét