Nekem elég a nyelv, úgy, ahogy találtam
Berzsenyiben és a Nagymező utcában,
Vagy a Váci utcán, vagy kijjebb, Ujpesten,
Vagy amit némely nő ajkáról ellestem.
Hogy pontatlan? És ha pontatlan, ki bánja?
Sosem törekedtem teljes pontosságra.
Kifogtam azt, ami a horgomra akadt,
Sohasem kerestem tudós műszavakat.
Nekem elég volt, ha csak úgy körülbelül
Szóltam arról, amin úgyis páraköd ül.
Két szó közül gyakran ezért választottam
Azt, amelyiknek több jelentése van.
Hiába gyűjtöttem eszmét meg adatot:
Azt mondtam csak, amit mondanom adatott.
Készülök, s valami készül velem szemben:
Akármi az, már csak nézem, nem elemzem.
Csak egy pontos szóra van immár szükségem,
Azt az egyetlen szót adassék megérnem,
És hogy amit jelöl, értsem, ne csak lássam:
Hiszek a végső felvilágosodásban.
(Szép versek 1987)