Skip to main content

Nekem elég

Vas István

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nekem elég a nyelv, úgy, ahogy találtam
Berzsenyiben és a Nagymező utcában,
Vagy a Váci utcán, vagy kijjebb, Ujpesten,
Vagy amit némely nő ajkáról ellestem.

Hogy pontatlan? És ha pontatlan, ki bánja?
Sosem törekedtem teljes pontosságra.
Kifogtam azt, ami a horgomra akadt,
Sohasem kerestem tudós műszavakat.

Nekem elég volt, ha csak úgy körülbelül
Szóltam arról, amin úgyis páraköd ül.
Két szó közül gyakran ezért választottam
Azt, amelyiknek több jelentése van.

Hiába gyűjtöttem eszmét meg adatot:
Azt mondtam csak, amit mondanom adatott.
Készülök, s valami készül velem szemben:
Akármi az, már csak nézem, nem elemzem.

Csak egy pontos szóra van immár szükségem,
Azt az egyetlen szót adassék megérnem,
És hogy amit jelöl, értsem, ne csak lássam:
Hiszek a végső felvilágosodásban.

(Szép versek 1987)

























Megjelent: Beszélő folyóirat, 7–8. szám, Évfolyam 4, Szám 7


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon