Mit kellene Magyarországnak átvennie a nyugati országoktól?
Az adott tényezőt említők aránya
Munkamorál, munkafegyelem 40%
Szervezés, irányítás 29%
Technika, technológiai fejlettség 26%
Hatékonyság, minőség 23%
Életszínvonal, jövedelmek 10%
Mit nem lenne jó átvennünk a nyugati országoktól?
Március 15-én a Parlament vadásztermében ünnepélyesen átadták az ifjúsági díjakat. Az ünnepségen részt vett Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese és Sólyom Ferenc, a SZOT titkára.
Varga-Sabján László, az ÁISH elnökhelyettese megnyitó szavait követően az ifjúsági díjakat Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke adta át.
1. Modern Hungária: Elfújja a szél – (1)
2. Első Emelet: Állj vagy lövök – (5)
3. Modern Hungária: Karácsony éjjelén – (7)
4. Z’Zi Labor: Honky tonk woman – (–)
5. Katona Klári: Nagy találkozás – (3)
6. Neoton: Yo-yo – (–)
7. Z’Zi Labor: Édes lány – (8)
8. Edda Muvek: Éhes asszony – (–)
9. R-Go: Te csak mindig akkor sírsz – (2)
10. Napoleon Bld.: Kérlek, ne félj – (4)
11.
Banánhéjkeringő (Bacsó Péter)
Csók, Anyu! (Rózsa János)
Doktor Minorka Vidor nagy napja (Sólyom András)
Éljen Szervác! (Foky Ottó – animációs film)
Elysium (Szántó Erika)
Én is jártam Isonzónál (Gulyás Gyula, Gulyás János – dokumentumfilm)
Érzékeny búcsú a fejedelemtől (Vitézy László)
Gondviselés (Erdőss Pál)
Hajnali háztetők (Dömölky János)
Hol volt, hol nem volt (Gazdag Gyula)
Az
Ez volt a nyolcvanas évek végén a magyar film három K-ja. A korszak alkotásai jellemzően krízisfilmek, szembetűnő különbség inkább csak abban van közöttük, hogy milyen léptékben és mértékben bontakozik ki bennük a káosz, hogy családi, politikai, társadalmi vagy ontológiai vetületben mutatkozik-e meg a rendetlenség. A rendszer széthullása még nem gyorsult fel annyira, hogy a filmgyártás természetéből fakadó tempóvesztés (az ötlettől a film elkészültéig tartó egy-másfél év) elmossa a filmek hol publicisztikus hevületű, hol erőteljesebb politikai pikantériáját.
Megnyitásának százötvenedik évfordulóját ünnepelte a Nemzeti Színház. Volt kiállítás, ünnepi kiadvány, nemzetközi tudományos tanácskozás a nemzeti színházak múltjáról és jövőjéről, s természetesen díszelőadás: Az ember tragédiája. Csak új bemutató nem volt. A Bánk bánnal készültek, de nem készültek el vele. Máskülönben az évad egésze sem tükrözte a nevezetes évfordulót.
Temesi Ferenc regénye, a Por, két kötetben jelent meg: a második rész 1987-ben. Addigra már sok részlete napvilágot látott folyóiratokban: a mű ezen szemelvényei bizonyára a lapok kedvencei voltak, könnyedén lehetett hosszabb vagy rövidebb terjedelmű szövegrészeket válogatni, ahogyan éppen a rendelkezésre álló oldalszám megengedte, nem volt szükség előzményre, folytatása sem volt kötelező. Ezt a páratlan rugalmasságot a Por szerkezete tette lehetővé: Temesi regénye ugyanis lexikon, enciklopédia vagy szótár.
„Már eleve sajnálattal kell megállapítanunk, olyan munka áll előttünk, amely alapvető tételeiben és következtetéseiben nem különbözik a sovén és revizionista irányzatú, régi magyar történetírástól. Végiglapozva ezt a munkát, az olvasónak az a benyomása, hogy a szerzők hihetetlen módon kiléptek az idő keretei közül, mert a Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadójának gondozásában 1986-ban kinyomtatott kötetek, úgy tunik, több mint négy évtizeddel ezelőtt íródtak.
1987. február 27-én Bukarestben Nicolae Ceausescu jelenlétében tartotta együttes ülését a „magyar és német nemzetiségű dolgozók” tanácsa.
Törvényszerű, hogy e baráti találkozó megszerveződött. Ehhez nem lett volna elegendő a politika még ma is kétséges, ingadozó türelmi rendelete. Biztatóbb az a bennünk növekvő készség, hogy ki kell szakadnunk a nomád értelmiségi léthelyzetéből.
(Lezsák Sándor)
Azt is gondolom, hogy egyben szintén közös ez a társaság, habár itt már a fogalmazásbéli kérdések is közbeszólhatnak: elkötelezett valamiképp a haladás iránt.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 7 hét
7 év 32 hét
7 év 36 hét
7 év 36 hét
7 év 37 hét
7 év 38 hét
7 év 38 hét
7 év 40 hét
7 év 40 hét
7 év 41 hét