Skip to main content

Tudatos történelemhamisítás a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt

Vissza a főcikkhez →


„Már eleve sajnálattal kell megállapítanunk, olyan munka áll előttünk, amely alapvető tételeiben és következtetéseiben nem különbözik a sovén és revizionista irányzatú, régi magyar történetírástól. Végiglapozva ezt a munkát, az olvasónak az a benyomása, hogy a szerzők hihetetlen módon kiléptek az idő keretei közül, mert a Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadójának gondozásában 1986-ban kinyomtatott kötetek, úgy tunik, több mint négy évtizeddel ezelőtt íródtak. És mégis, a valóság ez: a munka napjainkban látott napvilágot a legmagasabb tudományos fórum égisze alatt, felelős szerkesztője pedig a magyar kormány egyik tagja.

A román szakemberek elemezni fogják Erdély történetét és véleményt mondanak a munka lapjain felvetett fontosabb kérdések mindegyikéről. Ezúttal csupán összképet kívánunk nyújtani olvasóinknak erről a munkáról, kiemelve az értékeléshez szükséges összetevőket, ami nem vezethet, csak egyetlen következtetésre: Erdély történetének s következésképpen a román nép történetének durva meghamisításával, népünkre nézve egyaránt káros és sértő tételek hangoztatásával, Románia területi épsége elvitatásának kísérletével van dolgunk.”

(Az írás teljes terjedelmében magyarul a bukaresti Előre 1987. március 13-i számában jelent meg.)








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon