Skip to main content

Beszélő évek – 1987

Magyarország képe a közvéleményben – más országokhoz viszonyítva


Mit kellene Magyarországnak átvennie a nyugati országoktól?


Az adott tényezőt említők aránya

Munkamorál, munkafegyelem 40%

Szervezés, irányítás 29%

Technika, technológiai fejlettség 26%

Hatékonyság, minőség 23%

Életszínvonal, jövedelmek 10%


Mit nem lenne jó átvennünk a nyugati országoktól?
















Március 15-én a Parlament vadásztermében ünnepélyesen átadták az ifjúsági díjakat. Az ünnepségen részt vett Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese és Sólyom Ferenc, a SZOT titkára.

Varga-Sabján László, az ÁISH elnökhelyettese megnyitó szavait követően az ifjúsági díjakat Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke adta át.


1. Modern Hungária: Elfújja a szél – (1)

2. Első Emelet: Állj vagy lövök – (5)

3. Modern Hungária: Karácsony éjjelén – (7)

4. Z’Zi Labor: Honky tonk woman – (–)

5. Katona Klári: Nagy találkozás – (3)

6. Neoton: Yo-yo – (–)

7. Z’Zi Labor: Édes lány – (8)

8. Edda Muvek: Éhes asszony – (–)

9. R-Go: Te csak mindig akkor sírsz – (2)

10. Napoleon Bld.: Kérlek, ne félj – (4)

11.




















1987 filmjei


Ez volt a nyolcvanas évek végén a magyar film három K-ja. A korszak alkotásai jellemzően krízisfilmek, szembetűnő különbség inkább csak abban van közöttük, hogy milyen léptékben és mértékben bontakozik ki bennük a káosz, hogy családi, politikai, társadalmi vagy ontológiai vetületben mutatkozik-e meg a rendetlenség. A rendszer széthullása még nem gyorsult fel annyira, hogy a filmgyártás természetéből fakadó tempóvesztés (az ötlettől a film elkészültéig tartó egy-másfél év) elmossa a filmek hol publicisztikus hevületű, hol erőteljesebb politikai pikantériáját.


Megnyitásának százötvenedik évfordulóját ünnepelte a Nemzeti Színház. Volt kiállítás, ünnepi kiadvány, nemzetközi tudományos tanácskozás a nemzeti színházak múltjáról és jövőjéről, s természetesen díszelőadás: Az ember tragédiája. Csak új bemutató nem volt. A Bánk bánnal készültek, de nem készültek el vele. Máskülönben az évad egésze sem tükrözte a nevezetes évfordulót.


Temesi Ferenc regénye, a Por, két kötetben jelent meg: a második rész 1987-ben. Addigra már sok részlete napvilágot látott folyóiratokban: a mű ezen szemelvényei bizonyára a lapok kedvencei voltak, könnyedén lehetett hosszabb vagy rövidebb terjedelmű szövegrészeket válogatni, ahogyan éppen a rendelkezésre álló oldalszám megengedte, nem volt szükség előzményre, folytatása sem volt kötelező. Ezt a páratlan rugalmasságot a Por szerkezete tette lehetővé: Temesi regénye ugyanis lexikon, enciklopédia vagy szótár.


1987. február 27-én Bukarestben Nicolae Ceausescu jelenlétében tartotta együttes ülését a „magyar és német nemzetiségű dolgozók” tanácsa.

(Részletek a jegyzőkönyvből)


Törvényszerű, hogy e baráti találkozó megszerveződött. Ehhez nem lett volna elegendő a politika még ma is kétséges, ingadozó türelmi rendelete. Biztatóbb az a bennünk növekvő készség, hogy ki kell szakadnunk a nomád értelmiségi léthelyzetéből.
(Lezsák Sándor)

Azt is gondolom, hogy egyben szintén közös ez a társaság, habár itt már a fogalmazásbéli kérdések is közbeszólhatnak: elkötelezett valamiképp a haladás iránt.



Lakitelek 1987


1987 szeptembere van, gyönyörű idő, és zötyögök a KP 68-04 rendszámú mogyorószínű Trabanttal Serfőző Simon költő társaságában az Alföldön át Miskolcról Lakitelek felé.

Nem tudjuk, mi lesz itt, de sejtjük, hogy ez most már több, mint a lassan rendszeressé vált szabad szájú irodalmi rendezvények egyike. Lezsák Sanyi szervezett már itt néhány kemény, még a hatalomhoz nem túl közel álló embert is felszisszenésre késztető rendezvényt. Lezsák alig szerepelt a nyilvánosságban, híre mégis eljutott – szájhagyomány útján – nagyon sok emberhez.



1987 januárjában enyhe tél volt Chicagóban. Miközben a Windy City előre jelzett mínusz 20–40 fokos tele nem akart beköszönteni, otthonról a közlekedés megbénulásáról, hóviharról, régóta nem tapasztalt hideghullámról számoltak be a hajnali telefonok. Háztartásbeliként kiéhezetten vártam a híreket a hazai hó alól.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon