Skip to main content

Ifjúsági díjasok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



Március 15-én a Parlament vadásztermében ünnepélyesen átadták az ifjúsági díjakat. Az ünnepségen részt vett Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese és Sólyom Ferenc, a SZOT titkára.

Varga-Sabján László, az ÁISH elnökhelyettese megnyitó szavait követően az ifjúsági díjakat Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke adta át. Az elismerést olyan személyek és kollektívák kapták, akik kimagasló tevékenységet fejtettek ki a gyermekek és a fiatalok társadalmi beilleszkedésének elősegítésében, közéleti aktivitásuk kibontakoztatásában és egészséges életmódjuk kialakításában.

E tevékenységért egyéni ifjúsági díjban részesült: Bánhidy László, az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium tanára; Borics Lászlóné nevelőszülő, Jászberény; dr. Czeizel Endre orvos-genetikus; Göndöcz István, a fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium tanára; Janicsák István zenész, a Z’Zi Labor együttes vezetője; Keleti István, az Arany János Színház igazgatója; Makovecz Imre építész; Novák Ferenc, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének koreográfusa; dr. Parti János, a magyar kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya és Szabó Éva, a Magyar Rádió Ifjúsági osztályának szerkesztő-riportere.

Kollektív ifjúsági díjat kaptak: Zsombó község tanácsának dolgozói; a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát Lenin ifjúsági szocialista brigádjának tagjai; a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ munkatársai; a Műegyetem Atlétikai és Football Club szabadidő-szakosztályának vezetősége és az újszászi „Ötpróbás klub” tagjai.

(IM, 1987. április)







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon