Skip to main content

Az 1987-ben bemutatott magyar filmek

Vissza a főcikkhez →



Banánhéjkeringő (Bacsó Péter)

Csók, Anyu! (Rózsa János)

Doktor Minorka Vidor nagy napja (Sólyom András)

Éljen Szervác! (Foky Ottó – animációs film)

Elysium (Szántó Erika)

Én is jártam Isonzónál (Gulyás Gyula, Gulyás János – dokumentumfilm)

Érzékeny búcsú a fejedelemtől (Vitézy László)

Gondviselés (Erdőss Pál)

Hajnali háztetők (Dömölky János)

Hol volt, hol nem volt (Gazdag Gyula)

Az ibafai kovboj (Schiffer Pál – dokumentumfilm)

Időzített bombáink (Magyar József – dokumentumfilm)

Isten veletek, barátaim (Simó Sándor)

A Jávor (Bán Róbert – dokumentumfilm)

Laura (Böszörményi Géza)

Magic – Varázslat (Zsombolyai János)

Malom a pokolban (Maár Gyula)

Moziklip (Tímár Péter)

Napló szerelmeimnek (Mészáros Márta)

A sánta dervis (Kis József, Valerij Akhadov)

Szamárköhögés (Gárdos Péter)

Szépleányok (Dér András, Hartai László – dokumentumfilm)

Szörnyek évadja (Jancsó Miklós)

Az utolsó kézirat (Makk Károly)

Az utolsó szó jogán (Kósa Ferenc – dokumentumfilm)

Útvesztő (Paulus Alajos – dokumentumfilm)

Vakvilágban (Gyarmathy Lívia)

Valahol Magyarországon (Kovács András)

Zuhanás közben (Tolmár Tamás)

























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon