Az erről szóló beszámolóban olvasom, hogy a június 16-án, Nagy Imre és társainak kivégzése évfordulóján Mécs Imre és Kis János a Szabadság téren a televízió székházának párkányán beszédet mondott, majd ugyanitt (és nem csak a Vörösmarty téren) a rendőrség megpróbálta szétoszlatni a tömeget, mégpedig úgy, amint azt alábbi, Grósz Károlynak írt levelemben közlöm.
„Miniszterelnök úr, hallottam és olvastam a Nagy Imre kivégzésének harmincadik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésekről szóló beszédét. Attól tartok, hogy rosszul informálták önt.
Vezér Erzsébet irodalomtörténész vagyok. Részt vettem 16-án délután a Batthyány-emlékmécsesnél rendezett ünnepségen. Azért csak ott, mert a temetői megemlékezés számomra koromnál fogva túl megerőltető lett volna. No meg azért is, mert féltem, hogy nem találom meg a sírokat. Pedig méltó megjelölésük »a rendszer humanizmusra épülő kötelessége« lenne.
A Batthyány-emlékmécsesnél tettem le hát délután virágaimat, és néhány barátommal együtt vártuk az emlékbeszédet. Senki sem készült »tüntetésre«, bár mint néhány hete a vízlépcső elleni tüntetésen tapasztalhattuk, ezt nem mindig tartják elítélendőnek. Miután azonban virágainkat néhány perc múlva eltávolították, az emlékbeszédre készülő Tamás Gáspár Miklóst pedig fél mondat után rendőrök erőszakkal elhurcolták és a körülállók szemébe könnygázt fecskendeztek, elindultunk a Szabadság tér felé. A televízió székházának lépcsőin ismét összeverődtünk és hallgattuk a megemlékezéseket, mikor megjelent egy sisakos rendőrosztag, és a következőket ordította: »Uraim, a törvény nevében felszólítom önöket, oszoljanak szét!« Aztán másodperceket sem várva gumibottal ütlegelni kezdtek. Én magam is kaptam egy botütést a hátamra.
73 éves vagyok, nem nézhettek tehát éretlen csitrinek. Elhiszi talán azt is, hogy nem én támadtam meg a sisakosokat. Nem vagyok ellenség, csak a gumibotnak vagyok ellensége.
Örvendetes, hogy önök – mint mondta – az atrocitások ellen vannak, de akkor szíveskedjék ezt a belügyi szervekkel is közölni.
Üdvözlettel
Vezér Erzsébet
Budapest”
Rajtam kívül még többen írtak Grósznak, köztük Mécs Imre és mások. Nekik válaszolt, nekem nem. Kérem a fentiek közlését
Köszönettel
Hivatkozott cikkek
- Visszabeszélő [7]