Skip to main content

Kedves Barátaim,

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


lapotok nagy sikerű sorozatában, a „Beszélő évek”-ben sor került 1988-ra, a demokratikus ellenzék életének egyik legfényesebb esztendejére. Sok mindenről szó esik szeptemberi összeállításotokban, de a kronológia egyetlen kurta mondatával zárjátok rá a históriai koporsófödelet az 1988 novemberében megalakult SZDSZ-re. A Beszélőben.

Tudom, tudom, ez afféle szubjektív krónika csupán. (Bár kétlem, hogy a Hitel, a Magyar Szemle vagy a Valóság akár legalanyibb hangulatában megfeledkeznék erről az epizódról.)

A havi Beszélő indulása óta feszélyezetten bánik az SZDSZ-problematikával, ami a lap bonyolult (elő)történetének ismeretében nem tetszhetik érthetetlennek, bár ennek az a szándékolatlan következménye, hogy a mai (havi) Beszélő többnyire nem, hogy is mondjam, „karakteres” részvevője a magyar közéletnek, noha persze nagyon pompás, kiváló, sat.

Az 1988-i krónika hézaga ezt a feszélyezettséget a patafizikus abszurd légritka fölső rétegébe emelinti. Még egy zamatos, személyeskedő visszaemlékezés is jobb lett volna – bármi –, mint ez a bátortalan (és talán komor) hallgatás. (Akármennyire eltávolodtunk egymástól, a párt meg én, és akármi „az új SZDSZ” ma, ez a kínos csönd megdöbbent.)

Krónikátok szubjektív; hasonlóképpen szubjektív és személyes a nyomában föltoluló érzésem is: hogy Magyarországon nem lehet élni.

Őszinte nagyrabecsüléssel köszönt és sok sikert kíván régi hívetek,












Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon