Tamás Gáspár Miklós

Nyomtatóbarát változat

Alaposan megleptél a Beszélő július 14-i számában közölt leveleddel, amelyben bejelented: kilépsz az SZDSZ-ból.

Sosem tudtam, hogy párttag vagy.

Kilépésedet avval indoklod, hogy a polgármesteri és az országgyűlési képviselői funkciók összeférhetetlenségének megszüntetésével a magyar liberálisok elárulták (volna) elveiket, elsősorban a hatalmi ágak elválasztásának tézisét.

Ez az ítéleted többszörösen téves. Először, a helyi önkormányzatok – szemben a központi állam ténykedését meghatározó három főhatalommal – nem jelentenek másik hatalmi ágat. (Franciaországban még emlékeznek Montesquieu-re, mégis: gyakorlatilag majdnem minden francia polgármester egyben nemzetgyűlési képviselő, a miniszterelnökök is meg szokták tartani polgármesteri széküket, legutóbb pl. Rocard.)

Másodszor, a hatalmi ágak elválasztása a kormányzó testületek tevékenységének jogi elválasztását jelenti – a személyes összeférhetetlenséget a különféle hagyományok szabályozzák. Nagy-Britanniában csak képviselő vagy felsőházi tag (lord) lehet miniszter, államtitkár, helyettes államtitkár. (Ez volt a magyar hagyomány is.) A mindenkori brit kormánypárt elnöke a mindenkori brit kormány tagja – többnyire a lancasteri hercegség kancellárja tiszteletbeli címmel. Az Egyesült Államokban képviselő vagy szenátor nem lehet kormánytag; a föderális rendszer miatt a tagállamok kormányzói nem lehetnek az országos testületek tagjai. És így tovább. Ezek csak jogszokások: a fontos a felelős kormány princípiuma, ezt egyik tradicionális megoldás sem sérti. A személyi összeférhetetlenség ilyen vagy amolyan megoldása mellékes dolog.

Harmadszor – bár erre te explicite nem utalsz – azt is föl szokták hozni a Kuncze Gábor belügyminiszter (SZDSZ) által beterjesztett törvényjavaslat ellen, hogy visszamenőleges hatályú, ezért állítólag nem alkotmányos szellemű. Ez sem áll: a jog csak akkor tilalmazza a visszamenőleges hatályt, ha a törvény (rendelet stb.) valakinek joghátrányt okozhat. A vitatott esetben ez nem forog fönn.

Negyedszer, álláspontod akkor volna hiteles, ha emiatt már négy évvel ezelőtt kiléptél volna az SZDSZ-ből, hiszen a párt azóta képviseli az összeférhetetlenség megszüntetésének eszméjét. (Az egész probléma akkor keletkezett, amikor a bosszúszomjas MDF ki akarta penderíteni a győztes Demszky Gábor főpolgármestert [SZDSZ] a parlamentből.)

Az összeférhetetlenség a hatalmi ágak elválasztásának szemszögéből se nem oszt, se nem szoroz: az eddigi állapot is elfogadható volt az alkotmányos rendszer számára, az új állapot is az lesz.

Nem történt-e mégis hiba?

De igen – ám kommunikációs, nem jogelvi hiba. A roppant zavaróan bukdácsoló új kormánykoalíció nem volt tekintettel arra, hogy az átmenetet kísérő hírínségben az első tartalmi gesztus aránytalanul nagy figyelmet fog kapni. Pszichológiailag nehéz elhinni, hogy az első lépés lényegtelen (mint ahogy persze az: teljességgel mellékes apróság). S ha már ez az első, akkor indokolni kellett volna: Kuncze tévesen föltételezte, hogy mindenki emlékszik a négy évvel ezelőtti jogvitára (lám, te is elfelejtetted); Vastagh Pál igazságügy-miniszter (MSZP) és Wekler képviselő (SZDSZ) ráadásul téves korporatista érvekkel védte az egyébként teljesen korrekt törvénytervezetet – erre joggal utalsz a Magyar Hírlapban sietősen közölt interjúdban. Bizony, ez parlamenti csőlátás volt, amelyet annyira utált a közönség az elmúlt négy MDF-évben, ráadásul az amúgy ártalmatlan törvényszöveg a jelenlegi kormánykoalíciónak kedvez: mivel a korábbi állapot sem volt elviselhetetlen, ezért talán az egész procedúrát mellőzni lehetett volna, nehogy az önzés látszata keletkezzék.

Nem tagadható, hogy az MDF-kormány ilyesfajta kommunikációs rövidzárlatok miatt (is) bukott meg. Előrelátóbbnak, körültekintőbbnek, kevésbé mohónak kellett volna lenni – akkor is, ha ez néhány polgármester-képviselőnk érdekeit sérti.

De elegendő ok-e ez a kommunikációs malőr ahhoz, hogy Petri György kilépjen az SZDSZ-ből? Kedves Gyuri, nyilvánosan hangoztatott indokaid és érveid – szerény nézetem szerint – nem állják meg a helyüket.

De nincs-e valami mögöttük, ami mégis nehézzé teszi egy liberális értelmiségi lelki pozícióját a pártjában?

Azt hiszem, kedves Gyuri, csak akkor, ha a szabadságvágyunk nem az alkotmányos joguralom, a fékekkel és ellensúlyokkal korlátozott állam, az emberi és polgárjogok hiánytalan érvényesülésére irányul, hanem általában az intézményesség ellen. Az intézményeket két vonás különbözteti meg az önkéntes egyesülésektől: a hierarchia és a kényszer. A szabadelvű államrendszerben az intézmények egymást korlátozzák, s így teret adnak az ún. civil társadalom önkéntes egyesüléseinek és a honpolgárok szabad akaratának – de nem szűnnek meg, már csak azért sem, mert a gyöngéket meg kell védeni. Ám nem működhetnek önkényesen, csak szabályozottan (jogállam). Az intézmények ellenőrzéséért folytatott nemes politikai küzdelemben most a te pártod (és az enyém) a nyertes oldalra került mozgalmunk politikai (tehát intézményes) karaktere ezért föltűnőbb. Ezt nehéz talán elviselni? Mint egykori anarchista, ezt meg tudom érteni, bár már nagyon régen nem helyeslem.

De ha a liberális értelmiség egy részének magával az államisággal, az intézményességgel van baja, akkor mi volt az MDF-években az ellenzéki attitűd értéke? Ha az intézményesség maga a titkos ellenfél, nem volt-e igaza Antall Józsefnek, aki szerint sokan azért bírálják, mert egyáltalán kormányoz? Ha az SZDSZ elárulná alapelveit (amiről szó sincs), akkor helyes belőle kilépni. De így?

Persze az SZDSZ nem sokra megy vele, hogy folyton igaza van, ha az Osztojkán Bélák, a Csalog Zsoltok, a Petri Györgyök faképnél hagyják. Ez is mutatja, hogy a politika nemcsak intézményesség és ráció, hanem legalább ennyire lélektan és kommunikáció, tapintat és emberség: ebben pedig a párt túl sokat hibázik. De mégis: az SZDSZ még mindig, jól fölismerhetően az egyetlen és az igazi magyar szabadságpárt, a fene essen belé.

Lépj vissza, kedves Gyuri!

Ölel:

Tamás Gáspár Miklós

Ui.: Leveled megjelenésének napján megajándékoztam lemezeddel Budapest legszebb asszonyát.

• Visszabeszélő