Skip to main content

Drága Rádai Eszter!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kínos és megalázó huzavona kezdődött… (Beszélő, 1994. október 13.)


Kérem, higgye el, fölöslegesen ijedt meg Horn Gyulától. A miniszterelnöknek nem voltak ínyére a Maga kérdései – ami érthető, hiszen Maga a Magyar Szocialista Párt belső meghasonlását firtatta, ami a mai magyar politika legkínosabb titka –, de mi ennek a jelentősége?

Semmi.

Az interjú szerzői jogi szempontból nem a miniszterelnök tulajdona, hanem a Magáé. Az interjú autorizálása, bár elterjedt szokás (Nyugaton ugyan ritkaság – számos nyugati nyilatkozatom egyikét sem mutatták még be nekem közlés előtt, volt is belőle galiba, hiszen Nyugaton a szó szerinti közlés is hallatlan anomália), semmi több, mint udvariasság az újságíró részéről. Félnivalója nem Magának van, hanem Horn Gyulának: hiszen Maga bármikor közölheti az inkriminált anyagot. Afölött – ismétlem – sem a miniszterelnök nem rendelkezik, sem más riportalany, pláne, ha a téma közérdekű: a közönségnek ellenben joga van tudni, mi történt.

Sőt: miután az affér nyilvánossá vált, a Beszélő szerkesztőinek és Magának egyenesen kötelessége a beszélgetés cukrozatlan teljes szövegét a lapban (és nem máshol: azt már tiltja a sajtóetika) közzétenni. Maga nem védtelen, kedves Eszter: Magának hatalma van. Semmi oka nincs rá, hogy öncenzúrát gyakoroljon, hiszen nincs cenzúra. Ne haragudjék, de ezúttal Magának volt „pártállami reflexe”; Horn Gyula csak dühöngött, ám a pulykaméreg rendszersemleges.

Én sajnálom az ügyet, mert támogatom a kormányt, és szeretném, ha Horn sikeres lenne. De Maga ne féljen, mert nincs mitől, hanem tegye közzé a következő számban, amit megtudott. Ez a szokás a médiademokráciában, és aki ügyetlenül nyilatkozik, magára vessen. A félelem hiánya fontosabb, mint a kormány jó híre.

Újságírók! Nem berezelni! Publikálni!

Kezeit csókolja














Megjelent: Beszélő hetilap, 42. szám, Évfolyam 6, Szám 43


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon