Áhított nyugalmadért,
e bilincs-unalomért
vacogtál mindig
minden ízben,
nem a vonat kereke, hallod,
a lelked, mi erre kattog:
feloldódni a még-ben,
a szív-hökkenésben,
tányérban és pohárban,
mindegy miben,
miféle gázban,
miféle másban;
zsarnokság, zsarnokság?,
olyan nincs,
bolond birka népnek
drága kincs
a kolomp,
s az, ha nászi-rácsot
ijedt tévelygése helyett
az égig növelheti;
Alázata gödre belül,
s tudata hulla benne,
„nem gyávaság ez”
kiált,
ki az, ki „önmagával
verekedne?”,
ha itt zsarnokság nincs,
mindenki tetű a tájban,
légy a borban,
kés a hátban,
az örök-szolga
szabadságát hordja
időről-időre vissza,
elé, alá, ha rászakad,
s örömében fölsikolt,
ha mint szög,
kiveri a kopasz drótot
tanyája körül a borosta,
égzsarnokság: léggyökér*,
talaj nélkül: nincs,
e bolond birka népnek
drága kincs
egy járom a csontban,
a rothadás
szabadsága úgyis
mindenben ott van:
a kihúzott szóban,
a fröcskölő nyálban
az utcán oly szokottan
- gerincből robbanó -
ne tovább!-ban
a vakkanó ne-ben,
a reszkető nyárban,
az ágyban oly unottan,
s oly hamar elhaló
akarásban,
abban a segítésben,
abban a kár-ban,
abban a fölösleges,
nyálát hajnalig csorgató
maradásban–;
s mintha magától lenne,
végül
minden test elterül;
zsarnokot, zsarnokot minékünk,
s a haza fényre derül!
* Tandori Dezsőé
Hivatkozott cikkek
- Kultúra [7]