Skip to main content

Egy mondat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Költői variációk


Áhított nyugalmadért,
e bilincs-unalomért
vacogtál mindig
minden ízben,

nem a vonat kereke, hallod,
a lelked, mi erre kattog:
feloldódni a még-ben,
a szív-hökkenésben,

tányérban és pohárban,
mindegy miben,
miféle gázban,
miféle másban;

zsarnokság, zsarnokság?,
olyan nincs,
bolond birka népnek
drága kincs

a kolomp,
s az, ha nászi-rácsot
ijedt tévelygése helyett
az égig növelheti;

Alázata gödre belül,
s tudata hulla benne,
nem gyávaság ez
kiált,
ki az, ki „önmagával

verekedne?”,

ha itt zsarnokság nincs,
mindenki tetű a tájban,
légy a borban,
kés a hátban,

az örök-szolga
szabadságát hordja
időről-időre vissza,
elé, alá, ha rászakad,

s örömében fölsikolt,
ha mint szög,
kiveri a kopasz drótot
tanyája körül a borosta,

égzsarnokság: léggyökér*,
talaj nélkül: nincs,
e bolond birka népnek
drága kincs

egy járom a csontban,
a rothadás
szabadsága úgyis
mindenben ott van:

a kihúzott szóban,
a fröcskölő nyálban
az utcán oly szokottan
- gerincből robbanó -

ne tovább!-ban

a vakkanó ne-ben,
a reszkető nyárban,
az ágyban oly unottan,
s oly hamar elhaló

akarásban,

abban a segítésben,
abban a kár-ban,
abban a fölösleges,
nyálát hajnalig csorgató

maradásban–;

s mintha magától lenne,
végül
minden test elterül;
zsarnokot, zsarnokot minékünk,
s a haza fényre derül!

* Tandori Dezsőé





















































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon