Skip to main content

Grecsó Krisztián

Grecsó Krisztián: A szent malaszt


Hoczopán urat nagy szerencse érte. A két, egyenként száz euróba kerülő asszony mellé kapott ajándékba egy kisfiút. A satnya maradékból, de majd megerősödik. Ruha, cipő nem járt vele, a februári fagyban meztelenül toporgott a kertek alatti mustrán a legényke, de kerül a kínaiból vagy a turkásból valami gönc. A Dácsiás Ember, aki a „béresnek", rabszolgának való román kölköket, lánykákat és újabban felnőtt embereket importálta a határ menti faluba, annyit közölt, a legény a távoli havasokból való, és románul ért.

Ért?, kérdezett vissza Hoczopán úr románul.


Grecsó Krisztián: Kulturális kis piros

Kié a pénz?


Mit tehetnénk mást, kezdjük az ösztönösnél, honnan máshonnét ilyenkor: tavaszodik, gazlik az út partja, három pitypangot számoltam hazafelé… Az ösztönös spórolás az olyan – nem kell hozzá túl sok kommentár –, hogy nincs tétova toporgás, egyebek, olyankor csak úgy: egyértelműen, őszintén és szomorúan teszünk valamit, ahogyan anyánk rózsaszín csecsére buktunk – szóval tiszta és világos az egész, és mégis: ezt a sort tisztázásképpen rovom, hogy az ösztönös spórolás esetében nincs más, vajszínűbb árnyalat, csak ez a kopottas, amit alább vázolni szeretnék, ez a foltokban színehagyó.

Grecsó Krisztián: Simon és Simon

N. P.-nek
Költői kérdés


„Hold, ki zöld visszfény sürü habjain lengsz
gyönge fátylak közt, belehelt tükörként,
míg körötted tág homorú egednek
csillaga surran,




ó te csipkéken libegő bolyongó
céltalan nagy test, ki magot nem érlelsz,
milyen álmokkal telik ős-magányod
tenger unalma?




(...)

Vágytalan teltség, magas égi bulla,
téged áld minden nesz az éjszakában.
Lényedig vágyó kicsiny áldozásunk
kedves-e néked?”




Weöres Sándor: A Holdhoz

Azt biztosan tudom, hogy a Hold hátsó arca igen jól hall, és azt










Grecsó Krisztián: Miért lett gróf Zrínyi a viccek céltáblája?


Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr!

Azon közérdekű ügyben, mely már csak abnormális voltánál fogva, de általában, a judikatúra és az ethikai érzések közötti ellentétessége következtében is (mondhatnék más szempontokat), úgy a kórházi körök, mint a gyógyszerészek és orvosok, és általában az egész közvélemény foglalkozásának főtárgyát képezi... tehát ezen közérdekű ügyben indíttatva érzem nézeteimet röviden kifejteni.


Grecsó Krisztián: Egy lemondó óda a Szívhez, mikoron az már saját vackában sem bízhatnék

Kovács András Ferencnek, szívből


Ó, Szív, mellből sosem lesz kebel,
mint kutyából se szalonna,
ne esküdj, balga, és ne remélj, -
ürül már léted dobható flakonja,
Szív, a mell már csak ilyen,
fütyüli sorsunk aranyszabályát:
hogy kappanból kakas már nem
(beszéli a köntös ki drága kabátját),
a mell már csak így: buggyanósan,
mintha nem jönne a hajnali
mínuszból, búsan, bunyósan
kutyára dér...
...mellbúzából terem a mellkenyér,
mellnap virul minden
mellnapnak hajnalán,
melléből él minden
görög, török és katalán
nőszemély, didi-ritmust szerez,
Szív, műv


















Grecsó Krisztián: Egy mondat

Költői variációk


Áhított nyugalmadért,
e bilincs-unalomért
vacogtál mindig
minden ízben,

nem a vonat kereke, hallod,
a lelked, mi erre kattog:
feloldódni a még-ben,
a szív-hökkenésben,

tányérban és pohárban,
mindegy miben,
miféle gázban,
miféle másban;

zsarnokság, zsarnokság?,
olyan nincs,
bolond birka népnek
drága kincs

a kolomp,
s az, ha nászi-rácsot
ijedt tévelygése helyett
az égig növelheti;

Alázata gödre belül,
s tudata hulla benne,
nem gyávaság ez
kiált,
ki az,





























Grecsó Krisztián: Ezeregy éjszaka

Egy darab november, 1999


Jószagú, heverésző vasárnapok 

Rezső

Együtt ébredek a levesbe való finomságokkal. Anyám szorgoskodik, a vendégoldalon megannyi csemege: gyömbér, hagyma, zeller, fehérbors; ínycsiklandó.

A kakasnak négy töke van, éppen duplája a megszokott mennyiségnek. Kérdezem, miért? Mert mamáék nem állhatják, mondja anyám, tisztátlan. Pedig szerintem igen ízletes. Éppen olyan íze van, mint a tyúkagynak. Ami, akárhogy is, de elgondolkodtató. Efölött nem lehet szemet hunyni. Hiába feminista diskurzusanalízis, hiába megfigyelő problematikája!






Grecsó Krisztián: Kényszer


Mintha mindenkihez szólni kellene
az utcán, muszájból ugyan,
de nagyon és tényleg mondani valamit,
mintha mindenkihez szólni kellene,
úgy téblábolok itthon,
mióta felhagytam a zsíros,
idegen helyekkel,
és ez a nagyon még kevés is
ahhoz, amit tényleg érzek,
talán el is lehetne duruzsolni
délutánokat: ilyenek jutnak eszembe,
karon fogni egy nénit
a református templom előtt,
és átcsoszogni vele az úton
Füsti fagyishoz, hogy míg
nyelvünk hegyén puncs és pisztácia
olvad, elsuttogjam neki,
mennyire egyszerű,

















Grecsó Krisztián: Mögé

Az asszonyok háttal, a férfiak szemben. Nincsen a teremtett ég alatt véletlen, a pillanat mindig tükrözi a rendszert, a teljességet, a valóságot; hajszálpontos a fölállás: a nőstények visszáján, a hímek színén.

Aktuális lapszám

Beszélő

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

E-kikötő

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

Blogok

Egyetemista koromban, a hatvanas évek első felében otthon laktam. Anyámmal az volt a megállapodásom, hogy a címemre érkező hivatalos leveleket kibontja, a magánleveleket beteszi a szobámba, az íróasztalomra. Ne feledjük, akkor még nem volt internet, a telefon is ritka volt, a kommunikáció személyesen vagy levélben zajlott.