2013. február 7.
6 hozzászólás
Kellett nektek büntethető holokauszttagadás? – kérdezi Révész Sándor [3]. Igen, kellett.
Nyilván nincs vita Révész Sándor és köztem abban, hogy olyan országot szeretnénk, ahol nincs vagy nem jelentős a közéletben a rasszista, antiszemita és más kirekesztő közbeszéd. Nem elfogadott a homofóbia, a szegényellenesség, a hajléktalanok üldözése. Ahol bárki lehet náci, amíg ezt otthon, a négy fal között csinálja. Csakhogy az elmúlt 22 év alatt, amíg nem volt ezeket szankcionáló törvény, nem jó irányban változtak a dolgok. Húsz éve még botrány volt, amikor bőrfejűek kifütyülték Göncz Árpádot, százezres tüntetés volt, amikor Csurka „Lebensraumról” és a lakosság „genetikai romlásáról” írt. Ma ezek föl sem tűnnének.
2011. október 23-án egy bizonyos Nagy György egy héber nyelvű holokauszttagadó táblát tartott a magasba a Milla tüntetésén részt vevők tömegében. Ezért jogerősen másfél év felfüggesztett börtönbüntetést kapott, eltiltották politikai rendezvények látogatásától, és kötelezték arra, hogy látogasson el a Yad Vashembe, Auschwitzba vagy a Páva utcai Holokauszt Emlékmúzeumba. Nevetségesen csekély lenne a büntetés súlya? Nekem nem tűnik annak.
A büntethető esetek száma jelentéktelen? Lehet, de a hatásfok egyelőre 100%. A rendőrök, akik a Milla tüntetéséről előállították az elkövetőt, az ügyészség és a bíróság is (legalábbis magyar viszonyokhoz mérten) gyorsan és hatékonyan jártak el. Ami azt jelenti, hogy ha Révész Sándor vagy bárki más hasonlót észlel, akkor tessék bátran a rendőrséghez fordulni: érdemes. Ha pedig tényleg elenyésző lesz a holokauszt nyilvános tagadása, akkor a törvény feladatát betöltötte, és akár meg is lehet majd szüntetni.
Korlátozza a törvény a szólásszabadságot? Ismerik a mondást: „értelmes ember nem szemetel, a hülyéknek tilos”. A szólásszabadság, mint minden szabadságjog, addig terjedhet, amíg a másik szabadságjogaiba nem ütközik bele. A nagyszüleim generációjának emberi méltóságát ne sértse egy frusztrált neonáci. Vagy legalábbis ne büntetlenül. Persze lehet vitatkozni azon, hogy melyik szabadságjog a fontosabb, de itt igazából nem is a szólásszabadság sérül, hanem az emberi méltósághoz való jog áll szembe a hülyeséghez való joggal. Nekem az előbbi tűnik fontosabbnak.
Az ítélet azon része, amelyik tanító jellegű, szerintem kifejezetten jó. Kemény dolog a kognitív disszonancia, nem biztos, hogy tények meggyőzik Nagy Györgyöt bármiről is, hisz már az egymásnak ellentmondó védekezései is azt mutatják, hogy homályosak és zavarosak az elképzelései a világról, de egy kísérletet mégiscsak érdemes tenni rá. Még jobb lenne, ha terápiás jelleggel Nagy György nem egyedül nézné végig a kiállítást, hanem hozzáértő társaságban, esetleg egy túlélővel is találkozhatna, és ehhez nyilván nem nevelőtisztre, hanem ilyen kérdésekben járatos mediátorra volna szükség. Egyfajta elterelés lenne, a drogos elterelés mintájára.
Nem, én sem gondolom, hogy ez az egy, a holokauszttagadást tiltó törvény megoldja Magyarország összes rasszizmussal, antiszemitizmussal, nyilasdédelgetéssel kapcsolatos problémáját. Ma a legnagyobb ilyen jellegű problémát a rasszizmus, elsősorban a cigányellenesség jelenti. A bírói gyakorlat olyan beszédmódot legitimál, olyan cselekvéseket tűr el arra való hivatkozással, hogy nincs benne felszólítás közvetlen erőszakra, amelyeknek egyenes következménye volt a cigányok elleni sorozatgyilkosság. Hiszen eleinte oda mentek ölni, ahol nem sokkal előtte a Magyar Gárda provokált. Ma az átlagember föl sem kapja a fülét, ha cigányozást hall. Ma nem divat a PC, egy vaskos cigányozás jó heccnek, szókimondásnak minősül, és ez borzasztó.
A holokauszttagadást tiltó törvény egy lehetőség. Nem kizárólagos, nem is megoldás minden problémára, de jelenleg nem tudok jobb eszközt. Nem kidobni kell ezt a törvényt, hanem javítani rajta, lehetőleg civil szakértők bevonásával. Nem az a baj ezzel a törvénnyel, hogy van, hanem, hogy nagy az űr körülötte. És még ennél is nagyobb baj, hogy ma Magyarországon a parlamenti többségben nincs politikai szándék ennek az űrnek a betöltésére.
A cikk szerzője, Pásztor Tibor volt az, aki észlelte a Milla-tüntetésen a tömegben a holokauszttagadó feliratot egy táblán, és ő volt a feljelentő is. (A szerk.)
További írások a vitához:
- Zolnay János: Végre törvény, végre ítélet! [4]
- Ádám Zoltán: Miért lehetséges tiltani a holokauszt tagadását? [5]
- E-közélet [6],