Skip to main content

Pásztor Tibor

Pásztor Tibor: Értelmes ember nem zsidózik, a hülyéknek tilos!

2013. február 7.

6 hozzászólás

Kellett nektek büntethető holokauszttagadás? – kérdezi Révész Sándor. Igen, kellett.

 

Nyilván nincs vita Révész Sándor és köztem abban, hogy olyan országot szeretnénk, ahol nincs vagy nem jelentős a közéletben a rasszista, antiszemita és más kirekesztő közbeszéd. Nem elfogadott a homofóbia, a szegényellenesség, a hajléktalanok üldözése. Ahol bárki lehet náci, amíg ezt otthon, a négy fal között csinálja. Csakhogy az elmúlt 22 év alatt, amíg nem volt ezeket szankcionáló törvény, nem jó irányban változtak a dolgok. Húsz éve még botrány volt, amikor bőrfejűek kifütyülték Göncz Árpádot, százezres tüntetés volt, amikor Csurka „Lebensraumról” és a lakosság „genetikai romlásáról” írt. Ma ezek föl sem tűnnének.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon