Jó néhány hónappal ezelőtt e lap egyik szerkesztője elküldött nekem az interneten egy mélymagyar diavetítést, hátha kreatív hangulatba kerülök tőle. A pps fájl érdekes „tényekkel” akarta tudatosítani a nézőben a magyarság tiszteletét. Hogy csak a legfontosabbakat mondjam: mi, magyarok találtuk fel a tündért és a hétfejű sárkányt, Európában nem tudtak húst főzni, se fűszerezni, se villával vagy kanállal enni, amíg meg nem jöttünk, és megmutattuk, hogyan kell. Ha nem tetszettek volna tudni, mi találtuk fel a nadrágot, zakót, sőt a fehérneműt is, az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót, a Keletről jövő kompon csodálatos növény- és állatvilágot hoztunk magunkkal, meg az írásbeliség pionírjai is voltunk, stb. Nem csak a hátrafelé nyilazás volt akkor tehát.
Amikor a küldeményt kaptam, még élénken éltek bennem a 2008-as Nyugat-év tapasztalatai. Az emlékév tisztesen, de langyosan sikerült (vö. „tisztelettel elegy semmit nem gondolás”) – az egykor joggal oly megosztó személyiségek a klasszikusok szelídségével tűrték, hogy kiállítsák őket. Eszembe jutott Kistotál gyanánt, hogy a mélymagyar diát össze kellene olvasni a cikkel, amivel az egész Nyugat indult: Ignotus Kelet népe című írásával, amelyben finn rokonaink provokatív cikizésétől („halzsírszag”, „másodrendű európaiak, mint egy bukaresti divatárús bolt”, ejnye) eljut a magyarság világban betöltött szerepének értelmezéséig.
Azt írja pl. Ignotus a Kelet népéről: „az emberiségnek kevés tőle a várnivalója, s legvadabb erőfeszítésének sincs több foganatja, mint hogy későn és tökéletlen még egyszer megcsinálja, amit egyebütt már el is felejtettek” (ti. Nyugaton), meg, hogy „Lehet lehet, hogy maga magának sem igaz barátja; megrontóihoz hű, legjobb fiaihoz mostoha.”. De aztán jön a DE: „de mindebből csak az következik, hogy legyen szeme a világban való helyzete iránt”, ne ugráljon, csak igyekezzen: „Amit teremt, legyen bár másodrendű, hacsak a legtöbb, amit tud, és megbecsüli, mert ő termette.” És végül a SŐT: „A nap s az emberiség s a történelem keletről nyugatra tart. Kelet népének is ez az útja, s ha járja: azon nap alatt jár, annak az emberiségnek felese, annak a történelemnek alakítója, mint a legnagyobb nemzetek.” Magyarkodik Ignotus is, persze, ám micsoda különbség: az egyik szerint a Kelet népe mai kultúrája „halovány leöntés tea a nyugat főzetéséből”, a másik szerint tea se lenne, ha mi fel nem találjuk…
De mire nekiálltam megírni mindezt, a világgazdasági válság mellé kaptunk egy furcsa belpolitikait is, tizennégy miniszterelnök-jelöltet egy hét alatt, és kit érdekel már megint a Nyugat folyóirat. Ráadásul nincs ellenszenvesebb, mint aki a partvonalról kritizál. Úgyhogy nem bántom a diavetítős mélymagyarokat. Sőt, tekintetem Keletre függesztve várok. Ideje lenne, hogy jöjjön onnan egy megkésett, utolsó bús ősmagyar, hátha ő tud még egy jobb rendszert, mint a szocializmus meg a kapitalizmus, a diktatúra meg a demokrácia (ezek nálunk valahogy nem váltak be) – és tanítsa meg végre a világnak, mint a kanállal evést.
- Kistotál [6]