Hány újság, hetilap, folyóirat, periodika jelenik meg Magyarországon, s hány példányban: ezt bárki megtudhatja a statisztikai zsebkönyvekből. Nehezebb volna számot vetni azzal, hányan olvassák ezeket, és még nehezebb, hogy hányan értik azt, amit olvasnak.
„Magyar napilapokat nem járatunk, nem vásárolunk” – írja tiltakozásai sorában Bak Ilona a Beszélő 10-ben. Érthető. A magyar napilapok és az írott sajtó – irányított sajtó. Cenzúra természetesen nincsen, a válogatott főszerkesztők valamennyien tudják, mit szabad és mit nem, sőt, azt is, hogy mit kell közölni újságjaikban. (Régi vicc: Mi a sajtószabadság? Szabad országban szabad újságíró azt ír, amit szabad.) Tévedések elkerülése végett irányítják is a sajtót, rendszeresen összehívják a főszerkesztőket, akik megkapják a kívánságlistát és a dicséreteket vagy megrovásokat. Ha Bak Ilona olvasná a magyar napilapokat és a sajtót, feltűnt volna, hogy néhány év alatt jóformán az összes újságnál új főszerkesztő váltotta fel a régit, és talán még az is, hogy az újak zöme vagy a pártközpontból, vagy más sajtóhivataltól került oda. Vagyis érthető, hogy Bak Ilona miért nem járat és nem vásárol magyar lapokat, miért csak a második sajtót olvassa.
De egyáltalán nem biztos, hogy az első sajtóba belerejtve nem lenne olvasható egy harmadik sajtó is. Néhány folyóiratcikk felháborította az illetékeseket, talán azért, mert valami igazat írtak meg benne, és az is előfordult, ráadásul épp a gleichschaltolt Mozgó Világgal, hogy egyik számát bezúzták[SZJ] és újranyomták. És itt van az ÉS meg a Valóság, amiknek mintha jogosítványuk lenne arra, hogy néha igazat írjanak kényes kérdésekről. Lehet, hogy a következő számban a szerkesztő önkritikát gyakorol, de akkor már sokan olvasták a kifogásolt cikket. Azt is megtehetné Bak Ilona, hogy megvásárolja az újságot és elolvassa, ami a sorok között van. Nem állítom, hogy mindennap találna magának olvasnivalót a sorok között, de ennek a harmadik sajtónak is kell a nyilvánosság. Lehet értesülni valamiről a cáfolatokból is; még a második világháború idejéből vannak ilyen hagyományok. Arra is találhatna példát Bak Ilona, hogy válaszcikkek leplezik le a sorok közé rejtett vagy nyíltabb másként gondolkodást. El kellene ezen gondolkozni, mert ha a képes beszéd vagy a sorok közé rejtőzés hátra is marad a második sajtó szókimondása mögött, sok minden így is megtudható. A passzív rezisztenciának ez a módja a magyar nemzeti történelem nehéz korszakában született meg. A gólyához, a Rab gólya, A walesi bárdok[SZJ] sajnos ma is érvényes. Nem mindig verset írnak így, néha újságot. Ez a harmadik sajtó.
Hivatkozott cikkek
- Ellenvélemény [9]