Kovács Eszter [Szalai Erzsébet]

Nyomtatóbarát változat

A Beszélő 5–6. számában programjavaslat jelent meg egyebek között arról, hogy milyen politikai feltételei vannak a gazdasági reform sikeres véghezvitelének. A fő gondolat: a reformnak széles társadalmi támogatásra kell épülnie, ehhez azonban intézményes biztosítékokra van szükség. Egyrészt biztosítani kell a kormányzati reformmunkálatok nyilvánosságát. Másrészt lépést kell tenni egy olyan politikai intézményrendszer felé, amelyben a különböző társadalmi rétegek érdekei nyíltabb kifejezést kaphatnak, mód nyílik az önálló társadalmi kezdeményezésre, így a reform valóban társadalmi vitájára is. Ezzel kapcsolatban a lap egy sor konkrét javaslatot tesz, melyek közül a leghangsúlyosabbaknak a következőket látom:

1. demokratizálni kell a szakszervezetet, első lépésben munkahelyi szinten;

2. jogi lehetőséget kell teremteni arra, hogy önkéntesen szerveződő reform-munkaközösségek jöjjenek létre.

A szakszervezeti reformokat elvben nem tartom kivihetetlennek. De az a véleményem, hogy egy hosszú ideje kialakult, szilárd formális és informális struktúrával rendelkező szervezet komoly átalakítása mindenképpen lassú folyamat lenne. Különösen akkor, ha a tagjai elidegenedtek tőle, nem hisznek a felülről meghirdetett demokratizálásban, és azt sem remélik, hogy alulról ki tudnák harcolni a demokráciát.

A reform-munkaközösségek előnye az volna, hogy nem a meglévő struktúrák átalakítása útján jönnének létre. Meghatározott, konkrét feladatok megoldására tagjaik alakítanák őket, a már létező intézmények mellett. Szerintem a jelenlegi helyzetben erre az irányra kellene tenni a hangsúlyt, ami nem zárja ki, hogy a szakszervezet megújulásának szükségességére is rámutassunk. Fontos lenne azonban, hogy a reform-munkaközösségek alapítása ne csak a társadalmi-gazdasági kérdésekkel hivatásszerűen foglalkozó emberek vállalkozása legyen, hanem ezen a téren valóban széles társadalmi mozgalom alakulhasson ki. Javaslatom arra vonatkozik, hogyan lehetne kiszélesíteni a reform-munkaközösségek alapításában érdekeltek körét.

Miért ne lehetne a gazdálkodó egységekhez kapcsolódó, vállalati (és szövetkezeti) reformbizottságokat létesíteni? A reform kérdéseinek van egy szintje, ahol minden dolgozót közvetlenül érintenek, és ez a munkahely. A helyi reformban így vagy úgy mindenki érdekelt, és mindenki véleményt tud mondani róla. Ugyanakkor a reformbizottságokban való részvétel valóban önkéntes lehet, hiszen nem valami általános kampányról van szó, amit a párt és a szakszervezet szervezni szokott. Míg a „termelési értekezlet” minden dolgozónak szól, a reformbizottság egy lehetőség, amivel azok élnek, akiket aktívan foglalkoztatnak a reform kérdései. Néhány gondolat a részletekre vonatkozóan:

1. Célszerű volna, ha a reformbizottságok mozgalmát a Hazafias Népfront hirdetné meg. A népfront azért volna erre alkalmasabb, mint mondjuk a szakszervezet, mert nincsenek vállalati szintű, illetve a vállalati vezetőség érdekeivel összehangolt intézményei. Ez a szervezeti hiány itt előny: ugyanis a népfront biztosítani tudná a mozgalom tágabb kereteit anélkül, hogy a helyi bizottságok tevékenységébe túlságosan be tudna avatkozni.

2. A reformbizottságokban való részvétel önkéntes lenne. Ki lehetne mondani, hogy a bizottságban minden vállalati alkalmazott egyenlő, függetlenül a beosztásától, viszont bizottsági tisztséget a vállalatvezetéshez tartozó személy nem viselhet.

3. Lehetséges, hogy egy vállalatnál több reformbizottság is alakuljon.

4. A reformbizottságok elsősorban azzal a szinttel foglalkoznának, amit tagjaik át tudnak tekinteni. Értékelnék az eddigi reformlépéseket, és új javaslatokat tennének, értelemszerűen mindenekelőtt a vállalat belső szervezetére és közvetlen külső kapcsolódási módjaira vonatkozóan. Ugyanakkor ezek lehetnének az a fórum, amelyen keresztül rendszeres tájékoztatás folyhatna a kormányzati reformmunkáról, valamint a gazdasági helyzet alakulásáról.

5. A különböző vállalatok reformbizottságai megismerkedhetnének egymás tevékenységével. Egymással kapcsolatban lévő vagy ugyanahhoz az ágazathoz tartozó vállalatok reformbizottságai koordinálószervet hozhatnának létre a közös problémák megvitatására. Sőt, meg lehetne alakítani a reformbizottságok országos tanácsát is, mely együttműködne a Hazafias Népfronttal.

6. A népfront munkabizottságot hozna létre a vállalati reformbizottságok koordinálására. Ez a munkabizottság begyűjtené és a kormányhoz továbbítaná az alulról jövő reformjavaslatokat. Ugyanakkor továbbítaná a reformbizottságokhoz a kormány tájékoztatásait.

7. Gondoskodni kellene a vállalati reformbizottságok tevékenységének sajtónyilvánosságáról és arról, hogy a kormány a beérkező javaslatokra és kérdésekre meghatározott időn belül, érdemben válaszoljon.

A már meglévő szervezetek számára a reformbizottságok működése természetesen kihívást jelentene. Mindenképpen megpróbálnák alárendelni maguknak. Másfelől az is lehetséges, hogy a reformbizottsági mozgalom hatására bennük is egészséges mozgások indulnak el. Mindenesetre látok esélyt arra, hogy az elkerülhetetlen súrlódások ellenére a kísérlet ne a reformbizottságok megfojtásával vagy az intézmények általános felbomlásával végződjön. A reformbizottságok ugyanis nem a párt vagy a szakszervezet alternatívái, mint a Szolidaritás volt: hiszen valamilyen konkrét, speciális célra jönnének létre, és nem igényelnének olyan funkciókat, amelyeket ezek töltenek be. Így ha kellő önmérséklettel és ugyanakkor határozottsággal tevékenykednek, akkor mind az éles konfrontáció, mind manipulálásuk elkerülhető.

Súlyos válsághelyzetben a dolgozók érdekvédelmi szervezetei órák alatt létrejöhetnek. Ezzel a lehetőséggel számolni kell, de felelősen spekulálni ilyen helyzet kialakulására nem lehet. Keresni kell azokat a megoldásokat, amelyek révén a szükséges változások végletes társadalmi megrázkódtatás nélkül is megvalósíthatók. Javaslataimmal ehhez szerettem volna hozzájárulni.

• Változatok a máskéntcselekvésre