1948 őszén tömegesen szállították haza orosz fogságból a hadifoglyokat.[SZJ] Máramarosszigeten rendeztek be átvevő lágert, ahol kormánybizottság fogadott bennünket. Itt előadások keretében ismertették a hazai viszonyokat.

„A többség nem hisz többé abban, amiben valamikor hitt, de még mindig azt a látszatot kelti, mintha hinne”
Alexis de Tocqueville


Sokan azt állítják, hogy a jelen körülmények között semmi lehetőség sincs a rendszer berendezkedése, bel- és külpolitikája és általában a közállapotok elleni tiltakozásra. Ez azonban egyáltalán nincs így.

Nem akarok a Beszélő 5–6. számában megjelent programjavaslathoz hozzászólni, más programot adni, vagy megismételni a már elhangzottakat, csupán néhány apróságról, hétköznapi dologról szeretnék beszámolni. Arról, hogy mit tehet egy máskéntgondolkodó a jogszabályok adta lehetőségeket és kiskapukat kihasználva a gyakorlatban. Nem nagy és látványos dolgokról van szó. Nincsenek tömegek mozgatva. De ha sok ember csinál másként valamit, mint a „hivatalos”, akkor előbb-utóbb az egész társadalom más lesz.

Akármilyen munkahelyen dolgozunk, az az első, hogy csináljunk valamit.

A Beszélő 5–6. számában programjavaslat jelent meg egyebek között arról, hogy milyen politikai feltételei vannak a gazdasági reform sikeres véghezvitelének. A fő gondolat: a reformnak széles társadalmi támogatásra kell épülnie, ehhez azonban intézményes biztosítékokra van szükség. Egyrészt biztosítani kell a kormányzati reformmunkálatok nyilvánosságát.