Skip to main content

Beszélő szamizdat, 10. szám (1984/2.), Évfolyam 1, Szám 10

[Kis János]: A „reform”-tól a „továbbfejlesztés”-ig vagy a reformig?

Erdélyi Árpád–Tegzes András [Nagy György]: A romániai magyar értelmiség jelenéről – jövőjéért

Íródott Erdélyben, 1983-ban

[Kis János]: Varsói Beszélő-beszélgetés

Andrzej Z.-vel, a Szolidaritás aktivistájával[SZJ]

Fehér Dániel [Iványi Gábor]: Az emberiség ellenségei

–kg– [Klaniczay Gábor]: Izgatás nagy nyilvánosság előtt, csoport tagjaként, folytatólagosan…

Tamás Gáspár Miklós: A nemzeti függetlenség eszméje és a kisebbségi probléma

(Elvont vizsgálódás)

Pető Iván] - [Kis János: Nagy Imre a Központi Vezetőség előtt

Szalai Pál: Jászi utókora

Az újabb Jászi-kiadások

Szilágyi Sándor: Az AB Hírmondó politikai esszéi és publicisztikái

Kovács Eszter [Szalai Erzsébet]: Vállalati reformbizottságokat!

Keller Sándor: Másként, mint a többiek

Bak Ilona: Hogyan szabotálom a rendszert?

avagy a szocializmus mint a kapitalizmus legalsó és mint az imperializmus legfelső foka

Pákh Tibor: Megújulást lelkiekben

T. G. M. [Tamás Gáspár Miklós]: Irredenta?

: Ítélet Benkő Zoltán és társai ügyében

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon