Skip to main content

Kovács Eszter [Szalai Erzsébet]

Kovács Eszter [Szalai Erzsébet]: Kell-e önálló érdekvédelmi szervezet


Számos részlete mellett a Négymillió állampolgár...

Kovács Eszter [Szalai Erzsébet]: Vállalati reformbizottságokat!


A Beszélő 5–6. számában programjavaslat jelent meg egyebek között arról, hogy milyen politikai feltételei vannak a gazdasági reform sikeres véghezvitelének. A fő gondolat: a reformnak széles társadalmi támogatásra kell épülnie, ehhez azonban intézményes biztosítékokra van szükség. Egyrészt biztosítani kell a kormányzati reformmunkálatok nyilvánosságát.

Kovács Eszter [Szalai Erzsébet]: A liberális alternatíva társadalmi feltételeiről


Ha Kis János cikkének tartalmát egyetlen mondatban akarnánk összesűríteni, úgy fogalmazhatnánk: jóra és rosszra egyaránt nyitott helyzetben vagyunk, magunk is alakítói lehetünk országunk további történetének, ehhez azonban a korábbiaknál tisztábban kell megfogalmaznunk értékeinket, közelebbi és távolabbi céljainkat. Bár a kifejtett gondolatok számos elemével vitatkoznék – ezt részben meg is fogom tenni –, általános értékelésével egyetértek. Jogosnak érzem a megállapítást a kelet-európai válság nem csupán nagy veszélyeket tartogat számunkra, de nagy lehetőségeket is.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon