1948 őszén tömegesen szállították haza orosz fogságból a hadifoglyokat.[SZJ] Máramarosszigeten rendeztek be átvevő lágert, ahol kormánybizottság fogadott bennünket. Itt előadások keretében ismertették a hazai viszonyokat.
„A többség nem hisz többé abban, amiben valamikor hitt, de még mindig azt a látszatot kelti, mintha hinne”
Alexis de Tocqueville
Sokan azt állítják, hogy a jelen körülmények között semmi lehetőség sincs a rendszer berendezkedése, bel- és külpolitikája és általában a közállapotok elleni tiltakozásra. Ez azonban egyáltalán nincs így.
Nem akarok a Beszélő 5–6. számában megjelent programjavaslathoz hozzászólni, más programot adni, vagy megismételni a már elhangzottakat, csupán néhány apróságról, hétköznapi dologról szeretnék beszámolni. Arról, hogy mit tehet egy máskéntgondolkodó a jogszabályok adta lehetőségeket és kiskapukat kihasználva a gyakorlatban. Nem nagy és látványos dolgokról van szó. Nincsenek tömegek mozgatva. De ha sok ember csinál másként valamit, mint a „hivatalos”, akkor előbb-utóbb az egész társadalom más lesz.
Akármilyen munkahelyen dolgozunk, az az első, hogy csináljunk valamit.
A Beszélő 5–6. számában programjavaslat jelent meg egyebek között arról, hogy milyen politikai feltételei vannak a gazdasági reform sikeres véghezvitelének. A fő gondolat: a reformnak széles társadalmi támogatásra kell épülnie, ehhez azonban intézményes biztosítékokra van szükség. Egyrészt biztosítani kell a kormányzati reformmunkálatok nyilvánosságát.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét