1987. október 14-én a fővárosi, V. kerületi Rendőrkapitányság mint szabálysértési hatóság felszólította Kőszeg Ferencet, lapunk szerkesztőjét, hogy október 30-án jelenjen meg a baracskai fogházban, 20 napi elzárásra. Indok: ez év júniusában Kőszeget „sokszorosítógéppel visszaélés” szabálysértése címén 6000 Ft pénzbírságra ítélték, s ő a bírságot nem fizette be.
Kőszeg két okból tagadta meg a fizetést. Egy: az eljárás jogszerűtlen volt, a szabálysértési ügy kiindulópontjául szolgáló „helyiség-ellenőrzés” során a hatóság semmit nem talált, amit írásba is adott. Kettő: az utolsó egy-másfél év során tűrhetetlenül felduzzadt a független sajtóra kivetett rendőri sarc összege; sűrűbbé váltak a házkutatások, emelkedtek a bírságtételek, s ez nyilvánvalóan a szamizdat anyagi megfojtását célozza.
A baracskai behívó kézhezvétele után Kőszeg, betegségére hivatkozva, öt hét halasztást kért (ennyi ideig áll orvosi kezelés alatt), amit meg is kapott. A haladék lapzártakor még nem járt le.
November 12-én Nagy András szociológus kapott felszólítást a II. kerületi Rendőrkapitányságtól, hogy vonuljon be Baracskára, 30 napi elzárásra. Az indok az ő esetében is az, hogy nem fizette meg a (10 000 forintra rúgó) szabálysértési bírságot. Ezt az összeget azt követően rótták ki rá, hogy 1987. március 11-én házkutatást tartottak, és nagy mennyiségű sajtóterméket foglaltak le nála. A fizetés megtagadásának célja: tiltakozni a szamizdat anyagi tönkretételének kísérlete ellen.
Nagy András ügye másnap váratlan fordulatot vett: újabb kézbesítő érkezett a kerületi Rendőrkapitányságról, egy újabb határozattal, mely arra kéri a szabálysértőt, tekintse az előző napi határozatot tárgytalannak – a következő rendelkezésig…
Az ügy tehát nem zárult le, és nem is zárulhat le véglegesen, amíg a hatóság nem változtat a független sajtóval szemben alkalmazott taktikáján. Az önkényben mindig benne működő felhajtóerő kétségkívül kritikus helyzetet teremtett. A Beszélő úgy határozott, hogy a jövőben nem fizet: nem működünk közre a független sajtó pénzügyi felszámolásában. S nem vagyunk magunk, akik megtagadjuk a bírságok befizetését. A hatóságnak tehát választania kell: ha nem akarja, hogy rendelkezései sorra végrehajtatlanul maradjanak
– vagy abbahagyja a szamizdat bírságolását,
– vagy vállalja, hogy a sajtószabadság gyakorlásáért börtönbe csuk embereket.
Meggyőződésünk, hogy eljött az idő a szamizdat helyzetének jogi rendezésére. Az egész sajtó állapota alapos reformot kíván, és ennek keretében szabályozni kell az engedély nélküli kiadványok státusát is. A megoldás jogtechnikailag akkor is lehetséges, ha első lépésben nem hirdetik is ki az általános sajtószabadságot. (Egy elgondolást a Beszélő is előadott, a Társadalmi Szerződés címét viselő különszámában.)
Addig is fel kellene hagyni a szamizdat rendőri üldözésével.
Ha nem teszik, a helyzet el fog mérgesedni, s jobban, mint a független sajtó létrejötte (1981) óta bármikor.
- Hírek [6]