Skip to main content

Rusai László ismét fogoly

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1987. november 9-én a hatvani rendőrség letartóztatta Rusai Lászlót, a Vox Humana Kör tagját (a Vox Humana adja ki az Égtájak között c. független kulturális és politikai folyóiratot). Indok: a szovjet emlékműre november 7-én zsírkrétával sértő szöveget írt valaki, és a nyomozóhatóság Rusait gyanúsítja. Mindjárt házkutatást is tartottak Rusai édesanyja, majd a fiú lakásán: kéziratokat, magánleveleket, írógépet, sőt pénzt és kötvényeket is lefoglaltak. Rusai a vádat tagadja, hozzátartozói tanúsítják, hogy abban az időben, amikor a felirat az emlékműre kerülhetett, nem hagyta el édesanyja lakását.

Rusai Lászlót nem először zaklatja a rendőrség. Konfliktusainak története 1985 tavaszán kezdődött, amikor – az országgyűlési képviselő-választások előtti kampány során – felszólalt egy jelölőgyűlésen, hiányolva a független, lakossági jelöltet. Ennyi elég volt ahhoz, hogy mikor Hatvanban a szavazás bojkottálására felhívó röplapok jelentek meg, a rendőrség Rusaiban vélje megtalálni a tettest (mellesleg: milyen törvény tiltja a bojkottfelhívást, a röplapok terjesztését?). 1985. június 10-én Rusai Lászlót letartóztatták. Két napon át verték, és összesen harminc napig tartották fogva. Végül is szabadlábra helyezték, és megszüntették az ellene indított eljárást. A rabság és az embertelen bánásmód azonban annyira megviselte Rusait, hogy szabadulása után pszichiátriai kezelésre szorult.

Ez kellett csak a helyi rendőrségnek. 1986. október 20-án (figyeljünk az időpontra: három nappal a forradalom harmincadik évfordulója előtt vagyunk!) beszállították a fiatalembert a gyöngyösi pszichiátriai intézet zárt osztályára, kényszerkezelésre. S ha már eljárás, legyen eljárás: 23-án, mialatt Rusait a klinikán tartották fogva, házkutatást csaptak a lakásán. November 4-e leteltével aztán (az időpont megint fontos: vége a rendőri készültségnek) befejezettnek nyilvánították a kezelést, a pácienst elbocsátották. Vádat megint nem emeltek.

Rusai édesanyja 10 nappal a letartóztatás után látogathatta meg fiát az egri kapitányság fogdájában. Rossz állapotban találta; tíz napon át gyakorlatilag magánzárkában tartották. November 24-én a fiatalembert átszállították a budapesti, Kozma utcai Gyűjtőfogházhoz tartozó pszichiátriai megfigyelőbe; lapzártakor (december 3-án) még ott tartózkodott.

Rusai László fogva tartása és börtönben végzett pszichiátriai vizsgálata jogellenes. Az elkövetett cselekmény – akárki volt is az elkövető – nem indokolja, hogy a gyanúsítottat előzetes letartóztatásban tartsák, Rusai idegállapota pedig egyenesen megkövetelné, hogy szabadlábra kerüljön. Ami a klinikai megfigyelést illeti: az Igazságügyi Minisztérium 1979-ben úgy rendelkezett, hogy büntetés-végrehajtó intézményen belül csak erőszakos cselekmény elkövetésével gyanúsított személyeket szabad vizsgálatnak alávetni; minden más esetben civil intézménynek kell végeznie a megfigyelést.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon