Tisztelt János Barátom!
Utolsó találkozásunk óta átgondoltam mindazt, ami 1939 óta történt a Nemzeti Parasztpártban, és összehasonlítottam a Magyar Néppárt jelenlegi tevékenységével. Tudnod kell, hogy a Nemzeti Parasztpárt a többi párttal együtt 1945-ben képes volt érvényesülni a demokratikus folyamatban. Azt is tudnod kell, hogy a Kommunista Párt évről évre fokozatosan érvényesítette a megindult folyamat ellenkezőjét, míg 1948-ban el nem jutott a céljához, s a még látszólag független pártok vezetői ki nem árusították a pártjaikat. Erdei Ferenc úr a gatyás kommunista pártot. Marosán úr a Szociáldemokrata Pártot. A Független Kisgazda Pártra már nem is tartott igényt Rákosi úr, mert azt különböző indokok alapján felszámolta.
A Nemzeti Parasztpárt működése rövid időn belül két irányzatúvá vált. Míg Kovács Imre (a párt egyik alapítója) kilépett a pártból, mert nem tudta elviselni azt a szégyenletes dolgot, amit a Nemzeti Parasztpárt nagyobbik része elkövetett, addig a párt jelentősebb része a kommunisták kiszolgálójává vált. Veres Péter bátyánk pedig maradt küszöbfa.
Amikor Kovács Imre kilépett, a Nemzeti Parasztpárt nem hivatalosan a gatyás kommunista ragadványnevet kapta. Ezt mi sem igazolta jobban, mint hogy az előbb említettek szerint Erdei úr eladta a pártot. Erdei úr és Péter bátya cserbenhagyta a pártot és annak összes tagját – akik így védtelenné váltak – a beszolgáltatás ideje alatt, amely 1956. október 23-ig tartott, és amelynek a nemes forradalom vetett véget. Az említett beszolgáltatás ideje alatt a kommunista párt tagjain kívül üldözött lett minden személy, de különösen a kulákság és az egyetlenegy igazi papság. Ezek is azért, hogy a népnek sem falun, sem a városokban ne legyen védőjük, szellemi szempontból.
Tudnod kell azt is, hogy az említett beszolgáltatás kritikus ideje alatt Erdei úr és Péter bácsi a népet üldöztető és szenvedtető alanyokkal egy kalap alá tartoztak, míg Kovács Imre, dr. Bibó István, Illyés Gyula és sokan mások együttérezve a néptömeg keserű sorsával, szenvedő alanyok voltak. A szenvedtető alanyoknak érdekükben állott, hogy elárulják a forradalmat, nyakunkra hívják az orosz hadsereget, hogy azután még nagyobb mértékben folytathassák tevékenységüket, mint a beszolgáltatás ideje alatt. Tudnod kell azt is, hogy 1956-ban Erdei úr rádión keresztül hívta össze a Nemzeti Parasztpártot a Vajdahunyad várába, jobb híján, ahol a pártnak mind a két része megjelent, úgy Kovács Imre, mind Erdei tábora. Ezt követte az a lépés, hogy a székházban összegyűlt a Kovács Imre-tábor, és most már helyesnek láttuk azt, hogy egy új nevet – Petőfi párt – adjunk a pártnak, és ezzel egyidejűleg ki lettek rekesztve a gatyás kommunisták, akik a székházba már el sem mertek jönni, és a forradalom ideje alatt rejtett helyre menekültek.
A forradalom leverése után teljesen képtelenné váltak arra, hogy bárkit is megvédjenek a kommunista terrortól. Egy komoly példát hozok fel. Több helyen voltam, és több személyhez fordultam kéréssel, hogy nyújtsanak védelmet a szenvedő alanyok számára. Dr. Bibó István és Márton András ezredes szabadlábra helyezése érdekében Erdei úrhoz folyamodtam, mivel neki az említett személyek munkatársai voltak bizonyos időn át. Erdei úr a hivatalában fogadott; amikor kérésemet előadtam, hajába kapott, és azt mondta: „Te jó Isten, hát hová jutottunk?” Megkérdeztem tőle, hogy mit értsek ez alatt a kifejezés alatt. Kérdésemre azzal felelt, hogy ez Moszkva engedélyéhez kötött. Ezek után megköszöntem neki, hogy fogadott, meghallgatott és hogy tájékoztatott, egyben engedélyt kértem, hogy minden ellenszenv nélkül kifejthessem a véleményemet. Megadta a lehetőséget. Ezek után elmondtam neki, hogy tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy esetenként a politikai porondon, ha nem is Fráter György, de annak legalább az árnyéka. Megállapítottam, hogy ön, sok más képviselő- és minisztertársával együtt sem egyéb, mint az oroszok vazallusa. Hivatkoztam arra, hogy Maléter Pállal együtt ő is megjelent az oroszok irodájában, s míg Malétert társaival együtt letartóztatták a kommunisták által kinevezett testvérek, addig Erdei urat szabadon engedték, és ebből következik, hogy sem Erdei úr, sem hozzá hasonló rangban lévő társai nem léphetnek föl egyetlen magyar embernek a védelmében sem.
Meg kell mondanom, hogy Erdei úr türelmesen végighallgatott, de mire végére jutottam nézeteim kifejtésének, olyan fehér lett, mintha Krisztus a koporsóból támasztotta volna fel őt, akárcsak Lázárt.
Tisztelt János Barátom!
Az eddigiekből láthatod, hogy ma a Magyar Néppártnak nincs joga a Nemzeti Parasztpárt, a Petőfi Párt utódjának, de joga van a gatyás kommunista párt utódjának nevezni magát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Magyar Néppárt tevékenysége ma sem több, csak gatyás kommunista.
Én arra kérlek Téged, hogy amikor a párton belül Erdei és Veres Péter személyére hivatkoztok, és azok módszeres tevékenységére, hagyjátok ki dr. Bibó István, Kovács Imre és a többi hozzájuk hasonló szenvedő alanyok nevét, mert míg az előbbiek a tiszta búzában konkolyt jelentenek, addig Bibó és társai képezik a tiszta búzát, a magyar nép zömével együtt.
1989. október 9-én
- Visszabeszélő [6]