A napjainkban zajló tulajdonoskreáló, vagyonátmentő és pozícióteremtő kísérletek többsége a jelenleg érvényes törvények betartásával játszódik le. Olyan, jogilag támadható felület, mint az a néhai MSZMP egyik-másik próbálkozása közben ismertté vált, csak ritkán adódik – s az egyszerű állampolgár legfeljebb erkölcsi alapon kérdőjelezheti meg a már megkötött egyezségeket. Ez azonban a törvényes elégtételhez kevés. Így még azt sem tudhatjuk, hogy egyáltalán eséllyel indulhatnak-e harcba a III. kerület lakosai tanácsukkal szemben az Óbuda-sziget megmentéséért. Ám az már bizonyos, hogy a közelmúltban a Független Jogász Fórum egyik aktivistája törvényességi óvás kezdeményezését kérte a legfőbb ügyésztől, a Ptk. 5. §-ára (a joggal való visszaélés tilalmára) hivatkozva.
Hogy miről is van szó? Olyan ügyletekről, amelyek hátterében két közös elem van. Az egyik az Óbudai-sziget, amely a világkiállítás egyik lehetséges helyszíne, a másik a III. kerületi tanács.
Az első ügy
Mint azt egy 1989. január 31-én, a tanács általános elnökhelyettesének szobájában készült emlékeztető rögzíti: a III. kerületi tanács, valamint a Danubius Hotels Vállalat és az AQINCOOP között megállapodás jött létre. Ebben a tanács és a Honvédelmi Minisztérium az Óbudai-szigeten találtató, 5,9 hektár nagyságú ingatlan kezelői jogát a Danubius Hotelsre és annak az emlékeztetőben meg nem nevezett külföldi partnerére ruházta át. A kezelői jogot a továbbiakban birtokló vállalatok vállalják, hogy a helyszínen sportszállodát és jachtkikötőt építenek. A létesítmények átadása lízingszerződés keretében történik. A kivitelezéshez a III. kerületi tanács a csaknem 6 hektáros terület kezelő jogának ingyenes átadásával nyújt segítséget. Mindezért cserébe, a lízingdíj kifizetését követően (amikor a jachtparadicsom az emlékeztető megfogalmazása szerint „magyar tulajdonba”, vagyis döntően a Danubius Hotels és az AQINCOOP tulajdonába kerül), a HM és a tanács az apport fejében 10%-os részesedést szerez.
Addig is akadálytalanul fölözheti le a hasznot a titokzatos „külföldi fél”: neki semmit nem kell fizetnie a földhasználatért. A tanács tehát nagyvonalúan hitelez, mint aki azt sem tudja, mit kezdjen fölös pénzével. Hogy pedig később megkapja-e az árat az elhalasztott bevételért – azt nem tudjuk, és nem tudhatják a tanács vezető hivatalnokai sem, mert az „üzletet” suba alatt kötötték meg, tehát eleve elzárkóztak a jobb ajánlatok elől. Persze az ilyesmi iránt talán nem is oly fogékonyak, mint a Danubiusszal hagyományosan ápolt személyes kapcsolatok, a pozícióátmentés kölcsönös érdeke iránt.
A második ügy
Szintén több megválaszolatlan kérdés merül fel egy másik, 1989. szeptember 26-án kelt megállapodást vizsgálva. Nézzük a tényeket: a CO-NEXUS Rt. külföldi partnerével, a svájci MEAA-val együtt 2 millió forintos alapítványt hozott létre. Az alapítvány célja: Óbuda és környéke fejlesztése. Feladata: a III. kerületi tanács által átruházott ingatlanok kezelése, minél gazdaságosabb hasznosítása. Ez pedig közel 19 hektár ingatlan korlátozás nélküli használati, hasznosítási jogának átengedését jelenti a tanács részéről – ingyenesen, 199 évre!
A megállapodás szerint ez a jog magában foglalja „a saját használatot, hasznosítást, építést, a használati, hasznosítási jog harmadik személyre történő átengedését ellenszolgáltatásért vagy térítésmentesen (!)…”. A szerződés értelmében tehát elképzelhető: valakik ingyen jutnak majd hozzá 19 hektárhoz a szigeten! Ha így történik, vajon kik lesznek ezek az emberek? Milyen szempontok alapján dönt majd személyükről az alapítvány kuratóriuma? Miért nem igényli a tanács az átadott területek előkészítésére, közművesítésre fordított kiadásainak megtérítését? Vajon minek köszönhető ez a nagy előzékenység és sietség? Talán az óbudai szerv tisztségviselői kész helyzet elé akarjak állítani a kerület lakosait egy önkormányzati törvény elfogadása előtt? Mert mi haszna lesz ebből a lakosságnak? A milliárdos értéket képviselő földterületről ezentúl a tanács helyett az alapítvány kuratóriuma dönt. Igaz, ennek fejében fejleszteni kívánja Óbudát. Kétséges az is, hogy az alapítvány egyik fő céljának, a világkiállítás kommunikációs központjának kiépítése (TELEPORT program) szolgálja-e majd a helybéliek érdekeit.
Egy házilagos spekuláció
Nyílt versenytárgyalások kiírásával a tanács, s ezen keresztül Óbuda lakossága jobb üzleteket is köthetett volna. Bár a világkiállítás helyszíne hivatalosan még nem dőlt el (sőt az sem, lesz-e világkiállítás), a hazai és külföldi üzleti körök érdeklődése a sziget iránt máris magabiztosan növekszik. Hiszen ha az 1995-ös világkiállítás egyik helyszíne Óbuda környékén lesz, akkor a szigeten szerzett területek árának csak a csillagos ég szab majd határt.
Persze e területek megszerzése egyébként is igazi üzletnek számít: az Óbudai-sziget ártártérién erdőkkel borított területe pompás turistaközponttá válhat. A némely vonatkozásokban kétségtelenül ígéretes elképzelés (tőkebeáramlás, munkahelyteremtés) azonban felvet néhány kérdést: vajon mi a határa a vállalatok terjeszkedésének? Mekkora területet lehet még eladni Budapest egyik utolsó nagy köztéri parkjából? Kiárusítható-e a főváros már most is katasztrofálisan szennyezett levegője?
- gazdaság [6]