Kolozsváron február 7-én, délután 4 órakor indulatos, idős bácsi hajolt be a kocsi ablakán: „Az új polgármester még a Kondukátor által meghagyott két magyar utcanevet (Petőfi, Rákóczi) is meg akarja szüntetni. Minden maradt a régiben: csendes ellenforradalom zajlik. A Securitate átöltözött milicista egyenruhába. A kenyeret még nem jegyre adják, egyébként minden a régi.”
Öt óra felé fiatalok egy csoportja láncot alkotva felsorakozott Mátyás király szobra előtt, nagy, román nyelvű táblákat tartva: „Az igazságot akarjuk! Mikor lesz már igazság?”, „Hol vannak mártírjaink gyilkosai?”, „Demokráciát akarunk, nem demagógiát!”, „Nem egy párt ellen harcolunk, hanem a kommunizmus ellen!”, „Az ország jövője a demokrácia megértésén múlik!”, „Nem akarunk több kommunistakísérletet!”
Február 8-án, csütörtökön Marosvásárhelyen az „Ősi Román Földért” nevű szervezet magyarellenes nagygyűlést szervezett a Sportcsarnokban. A Romániai Magyarok Demokratikus Szervezete azonnal lépett: szombat délutánra Erdély minden helyiségében néma tüntetésre szólította fel a magyar nemzetiségű lakosságot a kisebbségi jogok védelmére. Felmerült bennünk, mik lehetnek a reális demográfiai arányok most Erdélyben? Kérdésemre egy fiatal magyar képzőművész így foglalta össze magánvéleményét: „Erdély területén kb. kétmillió magyar él, a román parasztsággal tökéletes egyetértésben. A baj azzal a négymillió románnal van, akiket az utóbbi tizenöt évben telepített a Diktátor ide. Felfigyelni felfigyeltünk erre – mondta –, csak nem vettük észre!”
Február 10-én, szombaton dél felé Marosvásárhelyen már szinte tapintható volt a feszültség a levegőben. Kisebb csoport élén egy tökrészeg ember „Védjük meg jogainkat!” feliratú táblát magasra tartva a szobor felé indult. Pillanatok alatt óriási tömeg tartóztatta fel. „Ha tényleg velünk tart, azonnal menjen haza, mert még a SZER is azt fogja mondani, hogy részeg csürhe tüntetett!”
Délután háromra a két Bolyai szobránál már mozdulni sem lehetett az ijesztő méretű tömegtől. Mindenki kezében egy szál gyertya és egy könyv. Petőfi, Sütő, magyar nyelvtankönyvek, bibliák… Sokan sírtak. Az egyik RMDSZ-rendező jó érzékkel oldotta fel egy pillanatra a fájdalmakat: „Azért halad ilyen lassan a menet, mert olyan sokan vagyunk. Nemzeti kisebbség…”
- Külföld [6]