Skip to main content

Miltényi Tibor

Miltényi Tibor: Az idő emlékezete

A mexikói fotográfia 150 éve (Műcsarnok, nov. 9.–dec. 9.)


A képek a rendezés leleménye folytán nem követik az időrendet, s a régi felvételek egy része mai technikával van újranagyítva. Már az első teremben összezavarodtam, „eltévedtem az időben”; azután bekattant, hogy éppen akkor érkeztem meg voltaképpen Marquez csodálatos regényének világába, ahol száz év ide vagy oda – nem számít… Az időbe vetett erőszak képein csaták, kivégzések, halottak és tragédiák sorjáznak közömbös, időtlen fátumként.

Miltényi Tibor: Rosszkedvű napló


Kolozsváron február 7-én, délután 4 órakor indulatos, idős bácsi hajolt be a kocsi ablakán: „Az új polgármester még a Kondukátor által meghagyott két magyar utcanevet (Petőfi, Rákóczi) is meg akarja szüntetni. Minden maradt a régiben: csendes ellenforradalom zajlik. A Securitate átöltözött milicista egyenruhába. A kenyeret még nem jegyre adják, egyébként minden a régi.”

Öt óra felé fiatalok egy csoportja láncot alkotva felsorakozott Mátyás király szobra előtt, nagy, román nyelvű táblákat tartva: „Az igazságot akarjuk!


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon