Beszélő: Az újságok hírül adták, hogy Csehszlovákiában feloszlatták az Állambiztonsági Szolgálatot. Mi történt a Szolgálat munkatársaival?
– Mindannyiuknak el kellett hagyniuk a szolgálati helyüket. Le kellett adniuk a fegyverüket, mind a szolgálati, mind a magántulajdonú fegyvert, az igazolványaikat. Hivatalukat a személyi igazolványukkal hagyták el, egyszerű állampolgárként. Persze kérdés, mit fognak tenni a jövőben.
Beszélő: Szervezetileg az állambiztonságiak is a Belügyminisztérium kötelékébe tartoztak?
– Igen, de elkülönültek a rendőrségtől. Az állambiztonsági szervezetnek önálló vezetése volt. Az állambiztonsági szolgálat egy része foglalkozott az úgynevezett belső biztonsággal, a másik részlege hírszerzéssel, kémelhárítással. Most azonban az egész Állambiztonsági Szolgálat feloszlott.
Beszélő: Azt mondják, kémelhárításra, belbiztonsági szolgálatra minden országnak szüksége van.
– Mi sem akarjuk, hogy az ország védtelenné váljon akár kívülről, akár belülről jövő ellenséges törekvésekkel szemben. Feloszlattuk a szolgálatot, de egyúttal új szervezetet akarunk létrehozni az alkotmány, a demokrácia védelmére. Ennek azonban új lesz a szervezete, új a vezetése.
Beszélő: Honnan toboroznak embereket? Nem lehet, hogy a régiek egy részét visszafogadják a szolgálatba?
– A miniszter utasítása alapján két bizottságot állítottunk fel. Egyrészt egy ellenőrző bizottságot, ügyészekből – de ezeket az ügyészeket mindenekelőtt az Állampolgári Fórum „káderezte”. Az állambiztonsági munka szakmai irányítója egy olyan ember lesz, akit 1979-ben politikai okokból eltávolítottak az állambiztonsági szolgálattól. Létrehoztunk továbbá egy négytagú bizottságot, amely az állambiztonság tevékenységét felügyeli majd. Ők foglalkoznak azokkal is, akiket elbocsátottunk a szolgálatból. Ezek közül azonban némelyek a későbbiekben esetleg visszakerülhetnek az állambiztonsági szolgálathoz, más részük a bűnügyi vagy a közlekedési rendőrségnél kap helyet. Meg kell mondanom, hogy vannak köztük igen magasan képzett emberek, például kiváló kriminalisztikai szakemberek. A többieket igyekszünk hozzásegíteni ahhoz, hogy el tudjanak helyezkedni a civil életben. Azokat viszont, akik a múltban brutálisan viselkedtek, bűncselekményeket követtek el, azokat büntetőjogilag felelősségre fogjuk vonni. Ez a szűrés kb. három hónapot vesz igénybe. Közben nyilván új emberek, fiatalok is csatlakoznak majd az állambiztonsági szolgálathoz. Tizenhét-tizenkilenc tagú állampolgári bizottságokat is fel akarunk állítani: ezekben maguk az állampolgárok lépnek fel ellenőrző szervezetként. Általában az a cél, hogy újfajta viszony jöjjön létre a közösség és a rendőrség között.
Beszélő: Nem veszi át a későbbiekben ezt a szerepet a parlament vagy egy parlamenti bizottság?
– De igen. Az említett állampolgári bizottság az első lépés afelé, hogy az állambiztonság ellenőrzése a kormány kezéből a parlament kezébe kerüljön.
Beszélő: Hány embert érint a jelenlegi elbocsátás?
– Jelenleg kb. 10-11 ezret.
Beszélő: Mi történik velük a következő három hónapos vagy még hosszabb időszakban, amíg a vizsgálat tart? Kapnak például fizetést?
– Megkapják az átlagfizetésüket. Voltaképpen szabadságoltuk őket, méghozzá azzal a megkötéssel, hogy elérhetőek kell legyenek.
Beszélő: Nyilván igen sok titkos dokumentum került a kezükbe. Mit csinálnak azzal az információtömeggel, amit az állambiztonság összegyűjtött?
– Ez is hozzátartozik az ellenőrző bizottságra háruló munkához. Természetesen tudjuk, hogy az állambiztonságiak egy része már most kész arra, hogy illegális kapcsolatrendszert hozzon létre. Ezeket nagyon nehéz feltárni. De azt gondoljuk, hogy az ellenőrző bizottság, meg az esély, amelyet felkínálhatunk ezeknek az embereknek, ha válaszolnak a kérdéseinkre, hogy hogyan, milyen szervezetben dolgoztak, mit csináltak konkrétan, milyenek voltak a kapcsolataik a kommunista párttal, és milyen ügynökhálózattal álltak kapcsolatban. Ezeknek az információknak a segítségével könnyebben átláthatjuk az új illegális kapcsolatrendszereket is.
Beszélő: Nyilvánosságra hozzák a besúgók, a spiclik nevét?
– Ez leszámoláshoz vezetne, és a gyengéd forradalmunk könnyen véres forradalommá változna.
Beszélő: Informálják-e az embereket, akiket az állambiztonság megfigyelt arról, milyen anyagok készültek róluk?
– Erre a kérdésre most még nem tudok válaszolni, a munkánk kezdeténél tartunk.
Beszélő: Jelenleg olyan információk vannak az önök kezében, amelyekről éppen azok nem tudnak, akikről szólnak. Vagyis önök most éppen olyan jól tájékozottak, mint a titkosrendőrség volt.
– Az a fontos, hogy azok, akiket üldöztek, meg lehessenek győződve róla, hogy az üldözés korszaka véget ért, és ilyesmi nem ismétlődhet meg. Ezeket az embereket nemcsak zaklatták, hanem különböző ürügyekkel büntetőeljárásokat is folytattak ellenük, és korlátozták őket a foglalkozásuk gyakorlásában. Feltehetőleg maguk fogják kezdeményezni a rehabilitációs eljárást. Ehhez meg kell tudniuk, milyen adatokat gyűjtöttek ellenük, és ezt meg is fogják kapni.
Beszélő: Vajon most nem hallgatnak le senkit?
– Minden szükséges intézkedést megtettünk, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Mégsem mondhatom, hogy százszázalékosan, mindenütt, minden területen követték a miniszter utasítását. De minden helyiséget, ahol lehallgatóberendezések működtek, lepecsételtettünk, azokat, akik a készülékeket kezelték, elbocsátottuk. A rendes apparátusok munkatársai, például postások, az ellenőrző bizottságok tagjai lettek. A múlt héten neveztek ki mint a parlament tagját az ellenőrző bizottság vezetőjévé. Először történik meg, hogy valaki, aki egyetlen pártnak sem tagja, egy ilyen fontos testület élére kerül.
- Külföld [6]