A lvovi terület a Magyarországgal határos kárpátontúli terület mögött helyezkedik el. Központja, Lvov élénk kulturális életet élő, egymilliós nagyváros, az ukrán értelmiség – Kijevnél is jelentősebb – szellemi központja: több újságja, saját tv-je, bécsi építész által tervezett operaháza van. Lvov helyzete már csak azért is igen sajátos, mivel a város egyúttal annak a Nyugat-Ukrajnának is központja, amelyet csak 1940-ben csatoltak a Szovjetunióhoz.
A nemzeti ellenállás fő színtere mindig is Nyugat-Ukrajna volt. A helyi görög katolikus egyház már lassan fél évezrede aláírta a pápával a megállapodást, melyben elismerte a Vatikán fennhatóságát, mindezt annak érdekében, hogy meg tudja őrizni a nemzeti sajátosságokat. Ezeken a területeken mindig is ez az egyház volt a nemzeti önállóság gondolatának egyik fő ápolója. A mostani változásokat is a hívők azon követelései előzték meg, hogy engedélyezzék betiltott egyházukat, adják vissza templomaikat.
A város legelső ellenzéki szervezetei ifjúsági csoportok voltak: a műemlék- és kultúravédőként indult Lev Társaság, az erősen politizálódott hallgatói érdekvédelmi szervezet, az Egyetemi Testvériség és a tisztán nemzeti-politikai szervezet, az Ukrán Független Ifjúsági Szövetség. Őket követték a „felnőtt” szervezetek: a liberális Ukrán Helsinki Szövetség – tagjainak több mint harmadrésze lvovi lakos –, majd a tavalyi év folyamán megalakult az ukrán népfront is.
A mostani tavaszi választásokon (az ukrán parlamenti, a megyei tanácsi és a városi tanácsi választásokat egyszerre tartották) a demokratikus ellenzék egységes blokkban indult és elsöprő győzelmet aratott. Így például a lvovi területre jutó 24 ukrán parlamenti hely mindegyikét megszerezték. A 196 tanácsi mandátumból pedig 190-et kaptak. Ottjártamkor éppen a megyei tanács tartotta első ülését – a tisztségviselőit és bizottságait választotta meg –, a televízió mindezt élőben közvetítette. A város középületeit már az ukrán nemzeti kék-sárga zászlók díszítették.
Ez a helyzet Nyugat-Ukrajnában. Sajnos a keleti részek sokkal konzervatívabbak, és jobban el is oroszosodtak. Összukrán viszonylatban nem is beszélhetünk ellenzéki győzelemről. Az ukrán parlamentben az ellenzék már csak a helyek alig egyharmadát szerezte meg. A keleti és a nyugati részek között tehát igen nagy a különbség a politikai szervezettség kérdésében, a nyugat-ukrajnai ellenzéki vezetők azonban hangsúlyozzák, hogy ennek ellenére sem követelnek Ukrajnától függetlenül önállóságot a nyugati területek számára. Ukrajna egységét jelképezte a Lvov és Kijev között kialakított élőlánc is: míg keleten tízméterenként, a nyugati területeken már sokkal sűrűbben, kézen fogva álltak az emberek egymás mellett. A lvovi ellenzéki vezetők igen szkeptikusan ítélik meg Ukrajna Szovjetuniótól való elszakadásának esélyeit. Úgy vélik azonban, hogy az átmeneti időszakban is sokkal nagyobb önállóságot kell elérni az egész Ukrajna számára.
Ukrajna többnemzetiségű állam, ennek ellenére a helyi ellenzéki vezetőt örömmel számoltak be arról, hogy (legalábbis eddig) nincsenek nemzetiségi problémák. Itt nem talált táptalajra a Pamjaty, és nem alakult ki hasonló ukrán szervezet sem. A nemzetközi kapcsolatokat eddig sokban akadályozta a szovjet vasfüggöny, talán a lengyelekkel a legjobb a kapcsolatuk, de remélik, sikerül megszervezniük ukrán parlamenti küldöttségek látogatását Magyarországra is.
- Külföld [6]