Szerencsétlen cím a Beszélő a választások után. Ha az SZDSZ a rendszer ellenzékéből a kormány ellenzékévé lett, és a Beszélő címlapján már a választások kiírásakor nem szakadozott szét a rács, legalább most jelezni kellene, hogy a rácsok kinyíltak, korláttá mentek össze, múzeumi tárggyá váltak… Mert különben jelképpé válhat ez a rács, amelyet Ti (ha még szabad tegeződni) már kívülről ráztok, zörgettek. Az SZDSZ erős. Nehogy falakat teremtsen a rácson kívül is a régi jelkép hitele kedvéért. Nyíljon ki az SZDSZ. A felszíni jelenségek alatt egy mélyebb ellentmondást vélek felfedezni. Az SZDSZ liberális párt, amelynek vezető tisztségviselői, főleg közgazdászai ingerülten utasítanak vissza egynémely liberális indíttatású gondolatot. Nem vállalják a rokonságot. De menjünk sorba. A magát az ország liberális érzelmű” elitjének, illetve ezen elitek képviselőjének valló párt elhatárolja magát a paternalizmustól. De az SZDSZ mintha beleesne a szavak csapdájába, Hogy őt nehogy paternalistának tekintsék, nem óhajt gondoskodni az ország egészéről, túl a politikai szerveződésen, pl. „ingyen osztogatott részvényekkel”, eltúlzott szociális hálóval. Csak a saját szavazóit keresi, akiknek nem kell részvényt osztogasson, akik anélkül is rá szavaznak. A párt keresi a saját identitását. Nagyszerű. De hát a feladat, a helyzet az országban ettől függetlenül adott. Az ország egészét kell átalakítani. Az utolsó volt munkásőrig, éjjeliőrig, csavargóig. Piacot és tulajdont hangoztatva a volt állami rablóknak és az államilag kifosztottaknak. Bizalmat kérve tőlük. Az SZDSZ a gyors rendszerváltás jegyében kisszámú tulajdonosi réteget ajánlott az országnak, jó fizetésű munkahelyeket a dolgozóknak és munkanélküli segélyt a lemaradóknak. Mi ebben a gond? Nálunk a segélyt nem szokták kifizetni bőséggel, hiánytalanul. Ez egy. Kettő: a kisszámú, jelentős mértékben külföldi tulajdonos ajánlása az SZDSZ-től hasonlatos ahhoz, amikor a földéhes parasztoknak külföldi munkáltatónál jó fizetésű cselédséget ígér – mondjuk Kossuth Lajos.
Több mint 100 éve akar polgárosodni ez az ország. Polgárosodni, és nem csak jó fizetésű alkalmazottá várni. Van egy évek óta érlelődő javaslat a privatizálásra (mai szóval), több változatban is. Ezek egyike a Síklaky-féle népi részvény. A gondolat gyökere messze vezethető, de csak Liska Tibor is régebben készítgette elő számára a talajt, mint a legősibb szamizdatos, egy kínos gonddal válogatott liberális értékrendből indítva. A gondolatkör önálló volt, saját belső logikából építkező, tehát egykor hetente tiltotta be a néhai MSZMP központi bizottságának valamelyik ügyintézője. A múlt azonban legfeljebb szép emlék lehet. Van viszont a Síklaky-féle ajánlás, amely szintén a társadalom minden egyes tagjának kíván biztosítani minimális anyagi jogosultságot a piaci, tulajdonosi léthez. Ez meg most sok, idegesítő. Nem egyszerűen az MDF-piacok egy alternatív változata.
Az SZDSZ vezető közgazdászai, elit gondolkodói hosszú évek óta intenek mértékletes józanságra, a nyugati valóság praktikus alapulvételére. Ott ők semmiféle extravagáns, a tulajdoni szerkezetet alapjaiban átszervező ötletet nem találtak. Csakhogy most itt kell elindítani a változást. És semmit nem ér a szerves-spontán angol fejlődésre való hivatkozás, ez a változás maga extravagáns, alapvető, példa nélküli.
Talán már elkéstünk azzal, hogy a népi részvényt mérlegeljük, talán nem. De abban a helyzetben biztosan nem vagyunk, hogy mint elképzelést „cikizzük”, végiggondolás helyett. Márpedig a Beszélőben Laki Mihály élcelődő megjegyzései a Síklaky Istvánnal való párbeszédében (1990. április 21.) „nem álltak szóba” a népi részvény gondolat mélyebb rétegeivel. Csak kifogásokat keresett, elhárított. Az SZDSZ programfüzetében, Kornai János Röpiratában és másutt, ha már megemlítik a népi részvény elképzelést, és nem tudnak vele mit kezdeni, akkor ezt mondják ki, írják le, de ne akarják bagatellizálni. A litván férfi Moszkvában nem szerelmi csalódásból és nem ittasságból gyújtotta fel magát, és Síklaky sem egy félresikeredett naiv kezdő Pesten, aki nem ér fel Laki Mihály hitetlenkedő kérdéseinek a szintjéig. Az év elején a Kossuth Klubban Tardos Márton sokkal óvatosabb volt: nincsen kidolgozva, alkalmazásra előkészítve ez a javaslat – mondotta. Ez is vitatható hozzáállás, mert sajnálja az ember, hogy ő, Tardos Márton a maga eszközeivel miért nem segítette a kidolgozást, ami az elutasító döntésnek is előfeltétele lenne. De legalább nyíltan vállalta, hogy politikából nem teszi, mert más a meggyőződése.
10 évvel ezelőtt egy közgazdasági egyetemi vitában lélegzetelállító volt a megjegyzés, hogy új földosztás kellene. Mozgósító, katartikus hatása lenne ma is a népi részvénynek, akármilyen szerény kivitelben. Olyan rétegeket állított volna talpra, olyanokkal hitette volna el, hogy érdemes küzdeni, hogy kell és lehet ismerkedniük személy szerint a piac intézményeivel, akik enélkül simán a padlón hevernek. Szegények. Az SZDSZ-szakértők nem óhajtottak játszani a tűzzel, inkább vesztettek kisebb morgások közepette. Érvelésük a népi részvénnyel szemben aggodalmam szerint olyan jellegű volt, mint hogy ki kell hagyni a kiskorú örököst a hagyatékból, mert mihez kezdene vele, még nem tud gazdálkodni, a társadalomnak nem érné meg a tanulópénzt. Sokszor nem adtak azelőtt sem fegyvert a parasztok kezébe, földet sem osztottak Magyarországon kielégítően (nem lemondva a kisemmizett, nincstelen munkaerőről), és most sem akarnak egyenlően osztozkodni Ali Baba és a negyven év által összerabolt kincseken. Tudomásul vehető, ha valaki nem érez elég erőt, elszánást, ügyességet a megvalósításhoz. De a közgazdasági gondolkodásunkat szegényíteni szaktekintélyinek mutatott hatalmi súllyal? Szamizdat-rácsos Beszélőben! Liska Tibor egyre kevesebb vitát szervez, Diczházi Bertalannak se gratuláltak a szocialista népi részvény koncepciójához (abba is hagyta, Dátum, 1990. április 7–9–10.), és Síklaky is legfeljebb az Első kézből februári mellékletében publikálhatott, ami egyenlő volt a titkosítással, mert sehol sem olvasható, nagy könyvtárakban sem.
Tehát összefoglalva: legyen egy konzervatív hangvételű liberális pártban, illetve annak szakértő közgazdászaiban, nagy múltú lapjában annyi erő, hogy kimondják: a népi részvény javaslat alapvetően liberális eszmeiségű, gyökerű, a liberális gondolkodás hazánkban aktuális, egyik lehetséges megújítása, közgazdaságilag nem képtelenség, technikailag megvalósítható, mozgósítaná az ország bizonytalanabb felét is, még ezernyi előnye volna, de még nincs kipróbálva, sokat kéne dolgozni rajta.
1990. május 6.
Hivatkozott cikkek
- Visszabeszélő [7]