Beszámolómat – kis túlzással – úgy is kezdhetném, hogy a szlovákiai választások igazi hőse a választópolgár volt, nyertese pedig a demokrácia. A pártok választási kampánya itt is nélkülözte olykor a politikai kultúrát, ám éppen a leghangosabban és legagresszívabban agitáló pártok döbbentették rá a demokrácia híveit, hogy a totalitarizmus veszélye egyáltalán nem szűnt még meg Szlovákiában. Talán ennek is köszönhető, hogy a szlovákiai választópolgárok háromnegyed része döntött úgy, hogy a demokratikus pártokra adja voksát, s bizalmat szavaz annak a szélsőségeket kerülő politikai irányvonalnak, amelyet a tavaly novemberi „gyengéd” forradalom nyomán létrejött állampolgári mozgalmak és a negyvenéves tetszhalott állapotukból föléledt egykori politikai pártok dolgoztak ki az elmúlt fél évben a parlamentekben.
A vasárnap este közzétett végeredmény szerint a legtöbb szavazatot Szlovákiában a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) mozgalom koalíciója kapta (ennek a koalíciónak tagja a Független Magyar Kezdeményezés is), 29,34%-ot. A választásokból győztesen kikerült mozgalom, amely a csehországi Polgári Fórum testvérszervezete, Pozsonyban a szavazatok 38,2%-át szerezte meg. Szlovákiában precedens nélkül való esemény, hogy egy liberális irányzatú állampolgári kezdeményezés a választópolgárok ilyen nagy tömegének bizalmát élvezze. Szlovákia polgárai nem felejtették el, hogy a VPN harcolta ki számukra az ország demokratikus átalakításának lehetőségét, s annak is tudatában voltak, hogy ez a mozgalom tömöríti az ország legjobb közgazdászainak, jogászainak, politológusainak zömét. Egyébként ennek a mozgalomnak a független képviselőjelöltje volt Alexander Dubcek is. Nagyon valószínű, hogy a VPN győzelme elsősorban annak köszönhető, hogy ő tudta kiállítani a legtöbb országos tekintéllyel és régi ellenzéki múlttal rendelkező személyiséget, mert bár a programja korszerű és európai, de sok más párté is ilyen. Néhány hónappal ezelőtt az Együttélés mozgalom egyik vezéregyénisége azzal riogatta a Független Magyar Kezdeményezést, hogy a VPN hamarosan szétoszlik, mint a füst, mert vezetői ábrándos ködevők, a szlovák nacionalizmus pedig minden demokratikus programot elsöpör. Nem lett igaza.
Sokáig a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) látszott az első számú favoritnak, olyannyira, hogy a magyar televízió Panoráma című műsorának június 8-i adásában is mint a valószínű győztest szerepeltették. Ehhez képest a KDH csupán a szavazatok 19,20%-át szerezte meg, s második helye bizonyára nagy csalódása a mozgalom híveinek és vezetőinek. A KDH nyugat-európai mintájú kereszténydemokrata pártként próbálja kialakítani profilját, s népszerűségé csúcsán április második felében állt, a pápa prágai és pozsonyi látogatását követő napokban. Az azóta eltelt másfél hónapban sok híve elpártolt, talán mert nemzeti programjában a KDH elhatárolta magát a szélsőséges szlovák nacionalizmustól, s többek között a magyar kisebbséghez fűződő viszonyában is a türelemre és a közeledésre helyezte a hangsúlyt. Ám ha hívei számára csalódás is a második hely, a mozgalom vezéralakja, Jan Carnogursky, a szlovákiai politikai élet egyik meghatározó személyisége marad a jövőben is.
Amint az a választások előtti utolsó hetekben sejthető volt már, jelentős mennyiségű szavazatot gyűjtött a politikai paletta jobbszélén elhelyezkedő Szlovák Nemzeti Párt (13,94%) és a balszélen álló Szlovák Kommunista Párt (13,34%). A Szlovák Nemzeti Párt nacionalista demagógiája mindenekelőtt a kereszténydemokraták táborát gyöngítette. Aggasztónak tartom, hogy 471 000 választópolgár adta voksát erre a pártra, hogy Pozsonyban szavazataik arányszáma meghaladta a 17%-ot. Hangos és gátlástalan magyarellenes propagandájuk következménye, hogy a Duray Miklós vezette Együttélés–Magyar Kereszténydemokrata-koalíció az ún. „kis” pártok közül a legjobban szerepelt, a szavazatok 8,66%-át szerezve meg. Becsléseim szerint erre a kisebbségi koalícióra a szlovákiai magyarság háromnegyed része adta szavazatait. Gyöngén szerepelt a Demokrata Párt (4,39%), és sokak számára okozott meglepetést a Zöldek Pártjának visszaesése (3,48% – az ő szavazótáboruknak jelentős részét alighanem a VPN szipkázta el).
Mivel az abszolút többséget egyik mozgalom vagy párt sem szerezte meg, Szlovákiában is koalíciós kormány alakul. Ami Magyarországon nem sikerült – ti. egy nagykoalíció létrehozása –, az Szlovákiában lehetséges. Mind a VPN, mind a Kereszténydemokrata Mozgalom vezetői jól tudják, hogy csak egy erős kormány lesz képes megbirkózni az ország gazdasági gondjaival. Egy VPN–KDH-koalíció gyengítheti a szlovák szeparatista törekvéseket, s megerősítheti az államszövetség március–áprilisban nagymértékben meglazult egységét. Koalíciós partnerként számításba jöhet a Demokrata Párt is, amely viszont a mérleg nyelve lehet az új kormányban. Magyar szempontból jelentős lehet, hogy a Független Magyar Kezdeményezés része a kormánykoalíciónak, s így lehetősége nyílik a magyar érdekeket a kormányzati munkában képviselni, és ha úgy adódik, védeni. A helyzet egyik pikantériája, hogy egy nagykoalíció esetében nem lesz igazán erős demokratikus ellenzék a szlovák parlamentben, hiszen mind az Együttélés, mind a Zöldek Pártja viszonylag törpe párt a többihez képest, a számottevőbb Szlovák Nemzeti Párt és a kommunista párt pedig mindennek nevezhető, csak demokratikus pártnak nem. Nagykoalíció nélkül viszont az ország kormányozhatatlanná válik. Igen nagy tehát a tét, s a két nagy párt kompromisszumkészségén múlik, hogy a zömében a demokráciára szavazó választópolgárok akaratát, a demokratikus Szlovákiát sikerül-e megteremteni a következő két évben. Hiszen két év múlva itt újra választások lesznek.
- Külföld [6]