Milyenek a kopaszok? Mit akarnak a zsidók? Hogyan gondolkodnak a nők? Ostoba kérdések. Hiszen mindenki tudja, hogy különböző kopaszok, zsidók és nők vannak. Az utóbbi időben a lengyelek azt kérdezik: mit akar Walesa? A Szolidaritás főnökének nyilatkozatai és tettei alapján ítélve arra a következtetésre juthatna az ember, hogy ez is ostoba kérdés, mert különböző Walesák vannak. Sokszínű, pluralista, több rétegű társadalmi csoportot alkotnak a lengyel népen belül. Különböző pártokhoz tartoznak.
Egyszemélyes többpártrendszer
Az első párt a monarchista. Vezetője, az előbb említett Walesák egyike, alattvalóit egymás után leváltja, felfüggeszti, megbünteti. Másokat viszont kiváltságokban részesít. Ő dönti el, ki legyen egy-egy (akár független, akár nem) lap szerkesztője, és ő hívja vissza az állampolgári bizottság (választott!) titkárát. Ez a Walesa azt vallja: „A Szolidaritás én vagyok”, és ennek alapján kétségbe vonja a „Gazeta Wyborcza”-nak a jogát, hogy fejlécén megjelenjen a Solidarnosc szó. Akkor is, ha csak a statárium óta népszerű „Nincs szabadság Szolidaritás nélkül” jelszóban szerepel, amely köztulajdon, és korántsem egyjelentésű a „Szolidaritás lapja” felirattal. (Egyesek rettegnek, hogy Walesa az összemosódó betűket is betilthatja, ami – a lengyel nyomdatechnika minősége miatt – végét jelentené a majdnem félmilliós példányszámú lapnak.)
Walesa egy másik énje a közép-jobboldali pártba tartozik, a centrum-platformba (porozumienic centrum). Ez a Walesa rokonszenvvel nyilatkozik erről a nemrégen megalakult csoportról, amelynek jobboldalisága főleg abban nyilvánul meg, hogy vadul támadja a „baloldalt”, vagyis a Szolidaritás volt vezető embereit, akik most a kormány mellett állnak, magát a kormányt és a Szolidaritás parlamenti frakciójának vezetőségét.
Van egy radikális Walesa-párt is. A vezetőjük azt állítja, hogy a politikai változások lelassultak, és gyorsítani kell őket. A nép csalódott, ha radikális követeléseit nem elégítjük ki, akkor kitör a lázadás. A „gyorsítás” konkrét programja nem világos, de maga a jelszó elég jól hangzik, és arra lehet számítani, hogy nagy népszerűségre tesz szert.
Aztán ott van még a populista Walesa, akinek programja burkoltan, de érezhetően értelmiségellenes. Ez a Walesa állandóan panaszkodik, hogy a „tojásfejűek” rosszhiszeműen kiforgatják és félreértelmezik szavait, hogy nevetségessé tegyék.
Ehhez az orientációhoz közel áll a baloldali Walesa, aki a dolgozó és éhező nép érdekeit akarja képviselni és védeni. Walesa baloldala bírálja a kormány gazdasági programját és a program végrehajtását.
Ezzel éles ellentétben vannak a Szolidaritás vezetőjének azon nyilatkozatai, amelyekben védi a Balcerowicz-tervet, és azt mondja, hogy „az irány jó”. De az ellentét látszólagos. A kormány gazdasági politikáját egy másik Walesa támogatja, aki jó viszonyban van a miniszterelnökkel, és tagadja, hogy „hadat” üzent neki. Sőt, tettekkel is segíti. Politikai tűzoltóként meglátogatja a sztrájkoló vállalatokat, és meggyőzi a tiltakozó akciók szervezőit, hogy vegyék figyelembe az ország gazdasági helyzetét.
Walesának van egy elnöki pártja is, amelynek programja nem egészen világos: hol azt tűzi ki célul, hogy a Fő Aktivistája legyen az állam elnöke, hol azt állítja, hogy csak vitát szeretne kezdeményezni az elnök szerepéről és személyéről.
Végül van egy semleges, diktatúra- és politikaimonopólium-ellenes Walesa-párt. Ennek a vezetője azt mondja, hogy a Szolidaritás domíniája fenyegeti a demokratikus fejlődést; hiányzik Lengyelországban az igazi pluralizmus; nincsenek egymással versengő tömbök, pártok, irányzatok. Ezért tudatosan akarja megbontani az egységet, és kényszeríteni a politikai élet résztvevőit, hogy eszmei alapon olyan szervezetekbe csoportosuljanak, amelyek jobban megfelelnek a meggyőződésüknek. Ugyanakkor azt állítja, hogy személy szerint egyik felet sem támogatja, és felette áll a konfliktusoknak.
Volt a lengyeleknek egy Márványemberük és egy Vasemberük. Most úgy látszik, van egy Mozaikemberük is.
De mégis tegyük föl azt a kényes kérdést:
Mit is akar Walesa?
Egy dolog biztos: tényleg meg akarja bontani a volt ellenzéki egységet, s ez sikerül is. Az egyik póluson szerveződik a centrum platform, a másikon az Állampolgári Szövetség a Demokráciáért. Ez a csoport, amelyet Michnik, Wujec és Geremek alakított, a Mazowiecki-kormányt támogatja, célja, hogy az önálló állampolgári bizottságok révén kiépítse a kormány politikai bázisát. Tudatos törekvése, hogy megvédje a kormányt a középjobboldali, Walesa támogatásával működő centrum-platformmal szemben.
A vidéki bizottságok képviselői június 17-én Varsóban, a szejm épületében találkoztak, és megállapodtak abban, hogy egy szervezettebb országos struktúrát hoznak létre. A következő, július 1-jei találkozó előkészítésére titkárságot választottak, amelybe a Walesa által korábban leváltott Henryk Wujec is bekerült. A jel egyértelmű: az Állampolgári Bizottságmozgalom több aktivistája már nem hajlandó engedelmeskedni Walesa parancsainak. Egyébként maga a szerveződésről szóló döntés is Walesa akarata ellenére született. A résztvevők nem vették figyelembe Walesa levelét, amelyben kifejtette, hogy a varsói konferenciának nincsen joga arra, hogy az egész mozgalom nevében döntsön. Az értekezleten meghívott vendégként Tadeusz Mazowiecki is részt vett.
Állampolgári Szövetség a Demokráciáért
Első pillantásra a helyzet világosnak tűnhet: az egyik oldalon a kormány és az állampolgári bizottságokból kinövő Szövetség áll. (Nem párt, mert ideológiailag nem egységes a bizottságok mozgalma és a kormányt támogatók tábora.) A másik póluson Walesa és a centrum-platform, amely a jobboldal szerepét akarja vállalni, és a „politikai gyorsítást”, valamint Walesa elnökké választását sürgeti. A Szolidaritás szakszervezet állásfoglalása nem egészen világos, de valószínű, hogy inkább Walesát támogatja.
A kialakult helyzettel kapcsolatban érdemes megjegyeznünk: sokan tartják politikailag hibásnak és érthetetlennek az egységbontók törekvéseit. A világ bármely országában, ahol a lengyelhez hasonló, mély válság alakul ki, a politikai élet résztvevői ideiglenesen felfüggesztik a politikai versenyt, és együttműködnek néhány alapvető, közös cél elérése érdekében. Miért ne lenne érvényes ez a modell Lengyelországban? Erre a kérdésre a centrum aktivistái nem adnak választ.
Baloldali összeesküvés?
A konfliktusban részt vevő felek belső összetétele és a táborok határai nem olyan egyértelműek, mint ez az előbbi leírásból látszik. Az állampolgári bizottságok nem egyformák. Majdnem biztos, hogy tagjaiknak egy része a centrum oldalára állhat. Jaroslaw Kaczynski, ennek a csoportosulásnak a szervezője, a „Tygodnik Solidarnosc” főszerkesztője, járja az országot, és találkozókat tart a vidéki bizottságok aktivistáival. A vasárnapi varsói értekezleten Zbigniew Bujak ezt így kommentálta: úti áldás azoknak, kik nem akarnak velünk tartani. Ebben az elválásban az ideológiai különbségeknek másodlagos szerepük van. Sokkal fontosabb tényező a kormányhoz és a mostani politikai elithez való viszony. A Mazowieckit támogató táborban egyaránt vannak jobb- és baloldaliak, vannak hívei az ideológiamentes józan észnek és pragmatizmusnak is. A centrum tábora deklarált „jobboldalisága” ellenére sem egységes. A kiélesedő konfliktus és harc sokkal inkább személyi, mint politikai jellegű. Az alapvető oka azoknak a frusztrációja, akik úgy érzik, hogy „valakik” kizárták őket a döntéseket elkészítő elitből. Ennek következtében elfogadták, magukévá tették a „baloldali összeesküvés” őrült elméletét, amelyet most minden tény igazol nekik. A kormányban ott vannak a jobboldal képviselői is. Hát persze – „a baloldalnak álcáznia kell monopóliumát”.
Az egész elmélet beteg volta ellenére a „jobboldali” tábor komoly sikerekre számíthat. Népszerű jelszavakat használ, és a társadalom fáradtságára apellál. „Baloldalisággal” vádolva ellenfeleit, kihasználja e fogalom kompromittálódott voltát. És ami a legfontosabb: megszerezte Walesa (vagy legalább az említett Walesák egyike) támogatását.
Az elnökké válás vágya…
Miért? Magam is szeretném tudni. Frusztrált a Mozaikember is? Idegesíti őt az a tény, hogy a közvélemény-kutatások szerint Mazowiecki miniszterelnök társadalmi népszerűsége nagyobb az övénél? Igazságtalannak tartja, hogy vitathatatlan tekintélye nem intézményesült? Elhitte az összeesküvés elméletét? Tényleg fél, hogy újjászületik a politikai monopóliumon alapuló, új totalitarizmus? Nehéz kérdések. Talán maga Walesa sem tudna válaszolni rájuk.
Mindenesetre egy picit nyugtalanító és elgondolkoztató az a tény, hogy a Szolidaritás vezetője éppen azt a csoportot támogatja, amely mindenekelőtt Lech Walesa államelnökké választását és az elnöki hatalom erősítését tekinti programjának.
- Külföld [6]