Kedves Barátom!
Itt állok (illetve ülök) egy borzalmas éjszaka után, melynek neve is volt: Naptévé.
Ha láttad, akkor azt hiszem, nem kell ecsetelnem – de ha netalán nem láttad, akkor sem tudnám igazán „ecsetelni” –, mert ez a szegény öreg írógép is elszégyellné magát kissé vulgáris véleményemtől.
Mindenesetre most éppen június 9-e, szombat reggel 6 óra 25 perc van, s még mindig nem tudok aludni a dühtől. Az elmúlt éjjel derék kormánypárti urak és hölgyek partiztak, kaszinóztak, és jól mulattak, ők. Odabenn a stúdióban. Ruletteztek, tömték magukba a jobbnál jobb ételeket, fehér kesztyűs inasok szolgáltak föl.
Mindezt most 1990 nyarán, amikor az országban 4 millió szegény ember van, s ennek legalább a fele napi ételbevásárlási gondokkal küszködik.
De a lényeg, hogy az URAK jól mulattak – és még mindig ünnepelték immár két hónapos győzelmüket –, az megvolt.
De egyet azért a javukra kell írni. Hatalmas nóvumot találtak föl! Ezt még soha, egyetlenegy tévéállomás sem csinálta. Egy teljes éjszakán át vetítették a filmet, a Delta Force-t. Négy részletben, minimum 60, azaz hatvanperces szünetekkel.
Hát ennyit a Naptévéről. Az urak és elvtársak (mert voltak közöttük szép számmal volt elvtársak is) tévéjéről.
És mi boldogok lehetünk, őrülhetünk a SZABADSÁGNAK, hiszen ŐK pezsgőt, whiskyt, ananászt, kaviárt fogyaszthattak. Helyettünk is. Majd ŐK szabadok lesznek helyettünk is.
Vége. Wonderful world! Befejezték. Csak az adó sípol.
Bennünk meg meghagyták az átverés érzését, a keserűséget és a sanyarú rádöbbenést. „Hát ilyen alacsony színvonal elég az érvényesüléshez továbbra is? Csak megint sógor, koma kell? Eddig volt elvtársi, a többséget lenéző szocialista uralom, most lesz úri, a többséget ugyanúgy lenéző arisztokratikus uralom???”
Érdemes volt ezért harcolnunk? Vagy ennek a küzdelemnek még nincs vége?…
Tulajdonképpen akartam írni arról is, hogy mi van velünk. De elragadott a hév. Úgyhogy arról majd legközelebb.
Budapest, Havanna city (ltp.), 1990. jún. 9.
- Visszabeszélő [6]