Skip to main content

Türelmetlenségek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mintha semmi nem változott volna. Nem lett több a demokrácia éltetője, a türelem, csak új fundamentalisták jöttek. Filmet akarnak betiltatni, abortusztilalmat elrendelni, kötelező hittant vagy erkölcstant bevezetni.

Elhiszem, hogy a „Krisztus utolsó megkísérlése” sértette a keresztény hívők érzékenységét. De miért ne nézhetnék meg azok, akik nem keresztény hívők? Vagy attól félnek egyesek, hogy véletlenül néhány hívő is betéved a moziba? De hát ott az egyház, ez a roppant szellemi és erkölcsi hatalom! Csak ki kell nyilvánítania, hogy híveinek nem ajánlja a filmet, és üresen konganak a nézőterek. A tüntetők és fenyegetőzők türelmetlensége arra mutat, hogy nem bíznak hitük erejében, inkább szellemi rendőrség után kiáltanak.

Filozófiai viták bontakoznak ki arról, hogy mikor kezdődik az emberi élet: a fogantatás vagy a születés pillanatában. Bősz élet- és erkölcsvédők védik a magzat jogát az élethez. Csak arról nem beszél senki, hogy milyen élete lesz a nem kívánt gyermeknek, ha mégis megszületik. Ha nem lesz apja, nem lesz otthona, nem lesz igazi családja. Az ő jogáról a szeretethez, a boldog gyerekkorhoz, a harmonikus családhoz, a boldoguláshoz és a majdani kiegyensúlyozott felnőtt élethez nem esik szó. Az ő joga az emberi élethez már nem érdekli a magzat életét védőket. Lesz belőle tanulatlan, agresszív, alkoholista, nyomorult, visszataszító felnőtt. Kit érdekel? Majd eltölti valahogy –remélhetően egyre rövidebb – életét ebben a siralomvölgyben, és jöhet a következő.

Magzatvédőink nem bíznák a döntés felelősségét a felelőtlen sokaságra. Akadhat olyan, aki nem úgy döntene, ahogy szerintük helyes. Igazságuk érvényesülésében is jobban bíznak, ha azt nem a felvilágosítás és a meggyőzés ingoványos talajára építik, hanem csendőrtörvényekre.

Remélem, a jövőben senki nem fogja vitatni az ateizmushoz való jogot vagy azt, hogy létezhet erkölcs vallás nélkül is. Nem tudom, kik vannak ebben az országban többségben: hívők vagy ateisták. Ha a hitet mélyen átélőkön kívül hívőnek vesszük a hitet szokásból tartókat is, akkor valószínűleg a hívők. Ha pedig így van, akkor előre látható, hogy a hittan helyett erkölcstant választó ateista gyerekek kisebbségbe fognak kerülni. Ma – és még sokáig – Magyarországon akármilyen kisebbséghez tartozás megbélyegzettséggel fenyeget. Különösen gyerekek között, akiknek világképe végletesen egyszerűsítő. Különösen akkor, ha egy végtelenül bonyolult dolgot, a legszemélyesebb belső meggyőződést teszünk külsővé: te ide állsz, te pedig oda! Szabad-e kitenni jövőnket olyan veszélynek, hogy gyerekeinket a megbélyegzés és a megbélyegzettség élményére tanítjuk?

Amíg a vallás és az egyházak üldözöttek voltak, különös jelentősége volt annak a mellékes körülménynek, hogy hol a hittantanítás helye. Most, hogy megszűnt az üldözöttség, itt a megfelelő pillanat, hogy a hittan méltósággal elfoglalhassa igazi helyét – a vallási élet színterén, a templomokban. Az egyház e puszta gesztusával – megosztottság helyett – több türelmet tanítana, mint ötven hittanóra. A gyerekek pedig mind – minden jövendő magyar állampolgár – tanulhatnának az iskolában vallástörténetet meg erkölcstant.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon