Skip to main content

Egy borzalmas éjszaka (levél barátomnak)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
– erősen finomított formában –


Kedves Barátom!

Itt állok (illetve ülök) egy borzalmas éjszaka után, melynek neve is volt: Naptévé.

Ha láttad, akkor azt hiszem, nem kell ecsetelnem – de ha netalán nem láttad, akkor sem tudnám igazán „ecsetelni” –, mert ez a szegény öreg írógép is elszégyellné magát kissé vulgáris véleményemtől.

Mindenesetre most éppen június 9-e, szombat reggel 6 óra 25 perc van, s még mindig nem tudok aludni a dühtől. Az elmúlt éjjel derék kormánypárti urak és hölgyek partiztak, kaszinóztak, és jól mulattak, ők. Odabenn a stúdióban. Ruletteztek, tömték magukba a jobbnál jobb ételeket, fehér kesztyűs inasok szolgáltak föl.

Mindezt most 1990 nyarán, amikor az országban 4 millió szegény ember van, s ennek legalább a fele napi ételbevásárlási gondokkal küszködik.

De a lényeg, hogy az URAK jól mulattak – és még mindig ünnepelték immár két hónapos győzelmüket –, az megvolt.

De egyet azért a javukra kell írni. Hatalmas nóvumot találtak föl! Ezt még soha, egyetlenegy tévéállomás sem csinálta. Egy teljes éjszakán át vetítették a filmet, a Delta Force-t. Négy részletben, minimum 60, azaz hatvanperces szünetekkel.

Hát ennyit a Naptévéről. Az urak és elvtársak (mert voltak közöttük szép számmal volt elvtársak is) tévéjéről.

És mi boldogok lehetünk, őrülhetünk a SZABADSÁGNAK, hiszen ŐK pezsgőt, whiskyt, ananászt, kaviárt fogyaszthattak. Helyettünk is. Majd ŐK szabadok lesznek helyettünk is.

Vége. Wonderful world! Befejezték. Csak az adó sípol.

Bennünk meg meghagyták az átverés érzését, a keserűséget és a sanyarú rádöbbenést. „Hát ilyen alacsony színvonal elég az érvényesüléshez továbbra is? Csak megint sógor, koma kell? Eddig volt elvtársi, a többséget lenéző szocialista uralom, most lesz úri, a többséget ugyanúgy lenéző arisztokratikus uralom???”

Érdemes volt ezért harcolnunk? Vagy ennek a küzdelemnek még nincs vége?…

Tulajdonképpen akartam írni arról is, hogy mi van velünk. De elragadott a hév. Úgyhogy arról majd legközelebb.

Budapest, Havanna city (ltp.), 1990. jún. 9.




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon