A zalai olajvidéken fekvő Pakucson a II. világháború vége egy olyan társadalmat talált, amelyben a falvak átlagánál többen dolgoztak az iparban és a bányászatban, a mezőgazdaságot pedig az 1-10 holdas kisbirtokok dominanciája jellemezte, közülük kiemelkedett az a hat család, amely 30-50 holdon gazdálkodott.
Egyszer – az egyik változatról – hivatalos egyeztető tárgyalások is indultak a minisztérium, a szakszervezetek, a pedagóguskamarák és az önkormányzatok között, de azután ezek is félbemaradtak. A megállapodások – de hát megállapodások voltak-e ezek egyáltalán? – a törvénytervezet következő változatában nem jelentek meg.
A sokoldalú egyeztetés hiánya már a törvény alapelvein is meglátszik.
Mintha semmi nem változott volna. Nem lett több a demokrácia éltetője, a türelem, csak új fundamentalisták jöttek. Filmet akarnak betiltatni, abortusztilalmat elrendelni, kötelező hittant vagy erkölcstant bevezetni.
Elhiszem, hogy a „Krisztus utolsó megkísérlése” sértette a keresztény hívők érzékenységét. De miért ne nézhetnék meg azok, akik nem keresztény hívők? Vagy attól félnek egyesek, hogy véletlenül néhány hívő is betéved a moziba? De hát ott az egyház, ez a roppant szellemi és erkölcsi hatalom!
Talán most készül az SZDSZ elkövetni egy újabb hibát. Az sem vigasztal, hogy az MDF-fel együtt készül rá. Az országgyűlési választások óta egyre sűrűbben hallom a két legnagyobb párttól, hogy most aztán: fel a helyhatósági választásokra!
Még senki sem fejtette ki bővebben, mire gondol, de körvonalak már sejlenek. Olyasmi lenne ez, mint a képviselő-választás volt.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét