Be kellett látnunk, hogy vannak előnyei is a szovjet csapatok mongóliai jelenlétének. Miután egy órán keresztül próbáltuk kiszabadítani reménytelenül sárba ragadt Volgánkat Ulánbátortól északra a hegyek között, egy arra vetődött katonai teherkocsi mentett meg minket. A szovjet hadsereg előreláthatólag tizennyolc hónapon belül elhagyja Mongóliát, és ez várhatóan óriási változást hoz majd abban az országban, ahol a nagy testvér az élet minden területén jelen volt…
Ulánbátor egy közepes nagyságú orosz városra emlékeztet, a mutatóba meghagyott buddhista kolostorok kirínak a lerobbant, igénytelen lakóházak, és szocreál középületek tömegéből. Az utcákon mindenféle cirillbetűs feliratok láthatók (Mongóliában 1946-ban honosították meg a cirill írást a szovjet típusú közigazgatás továbbfejlesztésével egyidejűleg) és a szovjet típusú teherkocsik szovjet típusú rendszámmal kerülgetik az utakon éktelenkedő óriási gödröket. A könyvesboltok választékának nagy részét a Szovjetunióban kiadott könyvek teszik ki (csupa Moszkvában beszerezhetetlen könyv), az újságok nagyobb része ugyancsak az északi szomszédból érkezett. A második, országos tévécsatorna a szovjet televízió központi adása és gyakorlatilag mindenki beszél oroszul. Kérdés, hogy mi marad mindebből a kivonulás után.
A megüresedő szovjet katonai lakótelepek a mongol lakáshelyzetet fogják javítani, a szovjet pénzen felépített közösségi épületeket, boltokat, éttermeket, amelyeket eddig csak a „vendégek” használhattak, végre birtokba vehetik a vendéglátók is. Mindezért tetemes összeget kell a mongol kormánynak fizetnie, Doresbatar alezredes, a Mongol Hadsereg vezérkari főnökének helyettese csak a „hálapénz” tényét ismerte el, az összegről azonban mélyen hallgatott.
Az itthagyott, többnyire rossz állapotban lévő épületek hasznosítása próbára teszi a mongolok találékonyságát. Az egyik ulánbátori szovjet rádiós alakulat laktanyáját stílszerűen a Monel mongol elektronikai cég vette birtokba. Amint dr. Yalalt, a vállalat igazgatója elmondta, eddig a város hat különböző pontján tevékenykedtek, most nyílt lehetőség arra, hogy egy telephelyre költözzön a dinamikusan fejlődő cég minden részlege. A dolgozók Szingapúrból és Dél-Koreából származó alkatrészekből számítógépeket szerelnek össze. A falakon ottfelejtett orosz nyelvű műszaki leírások lógnak, a főhelyen pedig a „Vigyázat, az ellenség lehallgat!” felirat díszeleg. A vállalat távlati célkitűzései között szerepel Szibéria piaci meghódítása, ami hasonló gazdasági stratégiát sejtet, mint amivel több kelet-európai ország is kacérkodik, nevezetesen gazdasági hídként szolgálni egy fejlett technológiájú régió és a Szovjetunió között.
A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza egyesek szerint szintén a mongoloké lesz. Az épületet egyetlen történelmi párt sem követeli vissza, így valószínűleg csak az országnevet kell kicserélni majd a névtáblán. Történelmi párt címre ugyan egyedül a Népi Forradalmi Párt pályázhatna: az elmúlt 69 év alatt egyeduralkodó volt az országban és minden szempontból alávetette magát és Mongóliát a szovjet hatalmi és gazdasági érdekeknek. Most is találkozni olyanokkal, akik szerint Mongólia a testvéri Szovjetuniónak köszönheti felemelkedését, ám a tavasszal megindult tömegmozgalom jóval erősebbnek bizonyult az efféle hangoknál, végül is a kommunista vezetés lemondásához és a nagyszabású átalakítás kibontakozásához vezetett. A szovjet csapatok kivonásával végre megindulhat az ország tényleges szuverenitásának megteremtése. A Népi Forradalmi Párt tehát elérte célját: sokak szerint ezért arathatott meglepetésszerű győzelmet a múlt vasárnap lezajlott demokratikus, többpárti választásokon.
Ez a győzelem azonban különbözik az eddigi diadaloktól. Habár még mindig nincsenek végleges eredmények, amit az Országos Választási Iroda az elmúlt heti esőzéseknek és árvizeknek tud be, az előzetes becslések szerint a párt a Nagy Hurálban a Népi Forradalmi Párt a képviselői helyek több, mint hetven, a Kis Hurálban valamivel több, mint ötven százalékát szerezte meg. Ez elég lenne az önálló kormányalakításhoz, de mint P. Ocserbath, a párt elnöke a választásokat követő sajtótájékoztatón elmondta, koalíciós kormányt kívánnak alakítani. A partnerek – a Mongol Demokrata Párt, a Nemzeti Haladás Pártja és a Szociáldemokrata Párt – várhatóan nem viszik kenyértörésre a dolgot a koalíciós tárgyalásokon, mert – legalábbis a kampány során – kevés különbséget lehetett felfedezni a pártok gazdasági, szociális programjai között. A legfeltűnőbb hasonlatosság a programok vázlatossága volt. A pártok feltűnően nem a választók eszére, hanem szívére építették helyenként imponáló kampányukat. Jellemző volt a mongol nemzeti hagyományok, kultúra felelevenítése: a pártok jelvényét viselő teherautók platóján hagyományos mongol népzenét és modern popzenét játszó együttesek egyaránt feltűntek. Össznépi figyelem fordult a Belső-Mongóliában (Kínában) és szovjet Burjátföldön élő, Mongólia népességét meghaladó lélekszámú kisebbségekre. A Nemzeti Haladás Pártja meglehetős népszerűséget vívott ki azzal, hogy a párt szellemi elődjéül nem mást, mint Dzsingisz Kánt tette meg, hangsúlyozva a tizenharmadik századi Mongólia liberális, demokratikus berendezkedését.
A mongol nép békés voltát a tavaszi megmozdulások és a mostani kampány egyaránt igazolta. Akkor sem fordult elő semmiféle atrocitás, amikor két párt egy iskolaudvaron, egymástól ötven méterre tartott gyűlést. A nézők ide-oda sétálgattak, belehallgattak mindkét szónoklatba, mindkét műsorba. A választási kampány lezárásaként pedig a főváros központjában, a Lenin Múzeum előtt rendeztek nagyszabású koncertet több párt részvételével, idilli egyetértésben.
Az egyetértés elkel majd a közös kormányzásban is, mert nagy feladatok várnak a vezetésre. Az ország 69 éves idegen uralom után, kifosztva kezdi meg történelme új szakaszát. Az eddigi, feudális és sztálinista gazdasági, illetve politikai berendezkedést kell felváltani hatékonyabb, a hagyományos pásztorkultúrához illeszkedő piaci viszonyokkal és a meglévő – vidéken mindmáig legbefolyásosabb – tradicionális nemzetségi helyi közigazgatást demokratikus intézményrendszerrel kiegészíteni.
Az emberek nagy része addig is szeretne egy kicsit több pénzt tudni a zsebében. Esténként az utcákon, tereken mindenfelé izgatott csoportok állnak. Középen valaki egy hengert forgat, amelyből bizonyos idő elteltével egy számmal jelölt golyó hullik ki. Az emberek közelebb férkőznek, a kezekben megremegnek a gyűrött bankók. Valaki talán nyert néhány tugrikot.
- Külföld [6]