A meglévő paksi atomerőmű 2x1000 MW-os bővítésére szovjet reaktorokkal – már sohasem kerül sor. Ezek a reaktorok biztonsági szempontból már elavultak. A számos gazdasági gondon kívül alapvető problémát jelentett, hogy az 1000 megawattos blokkok túlságosan nagyok a magyar villamosenergia-rendszerhez viszonyítva. Egyetlen blokk több év villamosenergiaigény-növekedést fedez, ami azt is jelenti, hogy koncentrálni kell a beruházási erőforrásokat.
A rogyadozó gazdaság az energiaigény-növekedés mérséklődése mellett aligha viselt volna el egy újabb óriási termelőberuházást, ezért Magyarország tavaly gyakorlatilag visszalépett ettől a beruházástól. Az Állami Tervbizottság 1987-es jóváhagyott határozata óta előkészítés címén azonban máris 5,5 milliárd forintot költöttek el erre a beruházásra.
A szovjet bővítést meghiúsító körülmények továbbra is fennállnak, így ma csak nyugati közreműködéssel képzelhető el atomerőmű bővítése.
Az óriási beruházási költségeket és a nagy atomerőművi blokkok miatti gazdasági hátrányt úgy kívánják ellensúlyozni, hogy a mintegy kétharmadában nyugati finanszírozású új atomerőmű a termelt energiának kb. felét exportálná, s ebből térülne meg a beruházás. A 15-20 éves megtérülési idő után válna az atomerőmű teljes egészében magyar tulajdonná.
A Magyarország számára közvetlenül termelt energiához képest tehát alaposan megugranának a biztonsági kockázatok.
Jelenleg több nyugati céggel folynak a tárgyalások. Közülük a legismertebb a francia állami céggel, az EdF-fel körvonalazódó konstrukció, melynek keretében 2x900 MW-tal bővítenék a paksi erőművet. A költségeket – mai árakon – 150-200 milliárd forintra becsülik, tehát ennek harmadát kellene a Magyar Villamos Művek Trösztnek finanszíroznia.
Egy új atomerőmű pártolói igen gyakran a 4x440 MW-os paksi blokkok gazdaságosságával érvelnek. Ez az állítás azonban legalábbis nem bizonyított. A magyar beruházási konstrukció és a torzított energiaár-rendszer miatt aligha ítélhető meg pontosan a közvetlen gazdaságosság.
A mai kalkulációk szerint az eredetileg 59 milliárdra tervezett beruházás 91 milliárdba került. Ez azonban nem tartalmaz számos költséget. Így például azt, hogy állami nagyberuházásokhoz kapcsolódó, gyakorta alig számszerűsíthető kedvezmények „olcsóbbá” tették a beruházást.
Az eredeti tervhez képest a betervezett létesítmények egy része később, vállalati beruházásként valósul meg. Ezek biztonságnövelő intézkedések és a hulladékelhelyezéssel kapcsolatos beruházások. E költségek elérhetik az 5 milliárd forintot is.
Az atomerőművek körüli viták egyik forrpontja – immár nálunk is – a radioaktív hulladék sorsa. Figyelmeztető jel, hogy a paksi atomerőmű esetében éppen az ezzel kapcsolatos beruházások nem valósultak meg eddig. A Szovjetunió ma még átveszi a kiégett fűtőelemeket, de ma, a szerződések újraszabásának időszakában kétséges, hogy ez örökké így lesz-e.
Az 1976-os tervekhez képest egyes reaktorok üzembe lépése együttesen tíz reaktorévet késett, ami 7-8 millió tonna többletfűtőolajat igényelt.
A beruházás egy részét 20 milliárd forintos teher nélküli állami juttatásból fedezték. (A beruházó igénybe vett 2 milliárd forint kölcsönt is, amit már visszafizetett.)
A forrás legnagyobb részét más központi beruházásokhoz hasonlóan állami alapjuttatásból biztosították, 69 milliárd forintot. Ennek az úgynevezett visszterhes központi finanszírozásnak a lényege: az igénybe vett forrás után a beruházás befejezése után meghatározott ideig – költségként elszámolható – járadékot fizet. (Az általános gyakorlat, hogy a juttatott tőke 120-150 százalékát fizetik vissza.)
Magát a beruházást közvetlenül az Állami Fejlesztési Intézet finanszírozza, amelyhez a Magyar Nemzeti Bank nyújt – kormányzati döntés alapján – refinanszírozási hitelt. Az ÁFI tartozik tehát az MNB-nek, de ezért az adósságért a költségvetés készfizető kezességet vállalt. A költségvetés terhe tehát, ha a járadék nem fedezi a refinanszírozási hitel törlesztését és kamatait, vagy ha valamilyen oknál fogva a járadékfizetés is elmarad.
Erre a készfizető kezességre szükség van a paksi atomerőműnél is. A Paksi Atomerőmű Vállalat a 69 milliárd forint után 15 éven keresztül évi 8 százalékos járadékot fizet majd vissza, összesen 83 milliárd forintot. Tehát összességében az atomerőművet kevesebb járadékfizetés terheli, mint amennyi maga a beruházási költség volt. Üzletnek nem rossz, csak éppen a gazdaságosság kérdése lóg a levegőben.
Hivatkozott cikkek
- Környezet [7]