Ahmed Dogan az idén januárban alakult Szabadság- és Jogi Mozgalom vezetője, filozófus, fél évet töltött börtönben 1989-ben, mert felemelte a szavát a törökök (és egyben a saját) átkeresztelése ellen. A mozgalom meglepően jó eredményeket ért el a választásokon, és ez hatalmas indulatokat váltott ki a bolgár társadalomban. A vita azóta is elsősorban Dogan személye és az etnikai alapon szerveződő párt létjogosultsága körül folyik.
Beszélő: Az önök mozgalmát egyszerűen „törökpártnak” nevezik. Pártként vagy mozgalomként határozzák meg magukat?
A. Dogan: A Szabadság- és Jogi Mozgalom nem politikai párt, de ahhoz, hogy a választásokon indulhassunk és a bejuthassunk a parlamentbe, pártstruktúrát kellett kialakítanunk. Azért választottuk ezt az átmeneti formát, mert létkérdésnek tekintettük, hogy képviselőink jelen legyenek a parlamentben, és ott képviselhessék a több mint egymilliós török kisebbség ügyét, kulturális integrálódását. Nem áll szándékunkban, hogy miniszteri tárcákat vagy más funkciókat követeljünk magunknak. Természetesen van gazdasági platformunk is: a Demokratikus Erők Szövetsége programjának alapelveit és szellemét követi.
Beszélő: Önöket azzal vádolják, hogy etnikai alapon szerveznek politikai mozgalmat. Hogyan hárítják el ezt a vádat?
A. D.: A mozgalmunkban nem a politikai, hanem humanitárius jelleg dominál. A török kisebbség alapvető jogait kívánjuk érvényre juttatni, de ezt a kérdést a Zsivkov-rezsim politikai problémává tette. Mi azt szeretnénk, hogy a parlamentben olyan képviselők foglaljanak helyet, akik Bulgária lakosságának teljes egyenjogúságáért fáradoznak.
Beszélő: Melyek az önök főbb követelései?
A. D.: A legfontosabb a nevekről szóló törvény módosítása: a legutóbbi, márciusban elfogadott törvény még mindig sok bizonytalanság forrása. Mi egyszerű, egyértelmű törvényt szeretnénk, és azt, hogy gyorsan visszakaphassuk erőszakkal megváltoztatott neveinket. Ezenkívül követeljük, hogy szabadon használhassuk nyelvünket, és a török gyerekek tanuljanak török nyelvet az iskolában.
Beszélő: Ahhoz képest, hogy pártjukat szinte minden politikai erő szélsőségesnek titulálja, követeléseik cseppet sem tűnnek radikálisnak. Létszámuk alapján akár az egyetem is megilletné az önök kisebbségét…
A. D.: Ennek pillanatnyilag semmi realitása nincs. Elsősorban tanárokra lenne szükségünk. Szófiában nemrégiben nyílt meg egy muzulmán vallási iskola, amit az egész bolgár közvélemény ellenszenvvel fogadott. Felesleges lenne irreális követelésekkel szítani az úgyis meglévő gyűlöletet.
Beszélő: Milyen a viszonyuk a többi emberi jogi mozgalommal?
A. D.: Ebben a pillanatban Bulgáriában több ilyen szervezet működik, de több okból nem tartjuk velük a kapcsolatot. Ők elsősorban az individuális jogokat védik, mi pedig a kollektív jogoknak próbálunk érvényt szerezni.
Beszélő: Mit gondol azokról a pártokról, melyek etnikai követelések alapján állnak? Milyen szerepük lehet egy újonnan átsrukturálódó Európában?
A. D.: Az etnikum fogalma tipikusan kelet-európai. A nyugati demokráciákban, a civilizált országokban ez gyakorlatilag ismeretlen. A mi mozgalmunk annyiban nemzetiségi, hogy tagjaink túlnyomó többsége török nemzetiségű. Vannak Bulgáriában olyan pártok, ahol a tagok kivétel nélkül bolgárok, mégsem nevezik ezeket etnikai alapon szerveződött pártoknak.
Beszélő: Lát-e mégis párhuzamot az RMDSZ és az önök mozgalma között?
A. D.: Feltétlen. Úgy gondolom, a világnak ezen a táján, nevezzük így, a Balkán-félszigeten, a kisebbségek csak politikai úton érvényesíthetik jogaikat, a többség csak akkor hajlandó komolyan venni a kisebbség problémáit, ha politikai erőt lát mögötte.
Beszélő: Az önök választói sértett, haragos emberek. Úgy gondolom, nagy felelősség hárult önre, amikor ezek a feszültséggel teli tömegek bizalmat szavaztak a mozgalomnak. Mennyire tud továbbra is megnyugtatóan hatni rájuk, egyáltalán, megértik-e önt?
A. D.: Úgy érzem, tökéletesen megértjük egymást választóinkkal. Abban a pillanatban, amikor valaki a saját nyelvükön szól hozzájuk – konkrétan és átvitt értelemben egyaránt –, kiderül, hogy a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem primitívek vagy együgyűek, hanem tökéletesen tisztában vannak érdekeikkel és szándékaikkal. Ők tudják, s ami a fő, hiszik, hogy velük vagyok, én pedig ennek megfelelően igyekszem őket képviselni.
Beszélő: Hogyan reagálnak arra a vádra, hogy a török kisebbség autonómiát követel Bulgária területén belül? Egyáltalán: van fórum, ahol kifejthetik álláspontjukat?
A. D.: Jelenleg egyetlen ilyen fórumunk a parlament, de nemsokára megjelenik az első kétnyelvű újság is. Az autonómia követelésével még a Zsivkov-kormány vádolt meg minket. Ez nyilvánvaló ostobaság, hiszen hogyan is kérhetne autonómiát az országban elszórtan élő kisebbség. Vagy úgy képzelték, hogy az emberek elhagyják szülőházaikat, és felépítenek egy új országrészt csak azért, hogy a török nemzetiség egy helyen élhessen?
Beszélő: Önöket fundamentalista muzulmánoknak állítja be a nacionalista sajtó. Van kapcsolatuk arab országokkal?
A. D.: Az iszlám fundamentalizmus valóban az ellenünk irányuló propaganda-hadjárat egyik fő vádpontja, s a többi vádhoz hasonlóan az is teljes sületlenség. Vallási fundamentalizmus eleve csak ott fenyeget, ahol az ország lakosságának többsége muzulmán. Hogyan fenyegetné a keresztény Bulgáriát egy, az iránihoz hasonló államrend kialakulása? Szeretnénk kivívni a szabad vallásgyakorlás jogát, de már ez is ellenségeskedést vált ki a többségből. Az arab országok vallási mozgalmaival semmiféle kapcsolatot nem tartunk fenn.
Beszélő: Mit tudnak tenni annak érdekében, hogy a helyzet normalizálódjon, hogy újra helyreálljon a béke?
A. D.: Egyelőre várunk, ez minden, amit tehetünk. Megpróbáljuk elfogadtatni az ország lakosságával, hogy amit mi követelünk, az nem privilégium, hanem alapvető emberi jog. Jogunk van ahhoz, hogy olyan nevet adhassunk a gyerekeinknek, amilyen nekünk tetszik, taníthassunk és tanulhassunk törökül, gyakorolhassuk vallásunkat. Meg akarjuk szüntetni azt a nyíltan diszkriminatív gyakorlatot, hogy török nemzetiségű személy nem léphet be fegyveres testületbe, nem láthat el bizonyos meghatározott munkaköröket stb. Ebben az országban még az ilyen teljesen alapvető probléma megoldása is hihetetlen akadályba ütközik.
Hivatkozott cikkek
- Külföld [7]