Valamikor, száz éve, ötven éve minden kisvárosban volt egy újság. Egy? Dehogyis. Többnyire legalább kettő volt, egy kormánypárti meg egy ellenzéki. És volt újságíró, aki belebeszélt az országos politikába Ady Nagyváradi Naplója is csak egy „kis vidéki lap” volt, s volt riporter, aki megcsipkedte a városi rendőrkapitányt, volt slapaj, aki tudósított a polgári kaszinó báljáról, és volt költő (Szegeden például Juhász Gyula), aki a verseit a helyi lapban közölte. És megéltek a lapok mind, kiadójuk többnyire a helybeli nyomdatulajdonos volt, olyan jól megéltek, hogy a tulajdonos a nyereségből még egy mozit is nyithatott…
Vajon miért kínlódnak a mai újságok még Budapesten is? Persze tudtuk, mindig is tudtuk, hogy a negyven évig tartó diktatúra nemcsak annyi kárt tesz, amennyit éppen tesz, hogy a hatása mélyebb nyomot is hagy a társadalom szövetében. Mégis szorongató átélni, hiába vált egyszerre szabaddá a sajtó, hiába jelentek meg új lapok, a régi virágzás nem teremtődött újjá. Szidjuk a nyomdákat, szidjuk az akadozó lapterjesztést, de be kell látnunk, a baj mélyebben rejlik. Kevés a vérbeli újságíró, alig akad afféle megszállott, aki kevéske pénzét olyan bizonytalan vállalkozásba fekteti, mint a lapkiadás, de legfőképpen – kevés az olvasó. Negyven év alatt az emberek többsége hozzászokott, hogy a helyi híreket egy lap tudósítja velük, az országos eseményeket pedig bemutatja a tévé, amellyel nem lehet feleselni, s amelynek a munkatársait nem lehet délután a kávéházban leteremteni, ahogy a régi helyi lapok újdonászait lehetett.
Nincs ki írjon, nincs kinek írjon és nincs miről írjon – ezt a sivárságot is a negyven év hozta létre. Ezzel próbálnak megküzdeni az itt-ott meginduló városi lapok, ahogy valamikor elődeink küszködtek, a múlt század elején, a magyar sajtó hajnalán. Létük, jövőjük attól függ, kialakul-e újból a civil társadalom, a független emberek önkéntes társulásainak társadalma. Az önálló közösségeké, amelyeknek van mit megvitatniuk, és érdemes is megvitatniuk, hisz a döntés az övék.
Ha sikerül az országnak szellemükben szabad önkormányzatokat választania, felsejlik a remény, hogy újjászületik a tevékeny, érdeklődő hírlapolvasó emberek társadalma.