Skip to main content

Olvasó népért mozgalom

L. F. [Langmár Ferenc]: Szabad újságírók (is) kerestetnek


A sajtó a kormány ellenzéke, mondják sokan. A sajtó nem tárgyilagos, alaptalanul vádaskodik és hangulatot szít az MDF és a kisgazdák ellen, állítják. A sajtó – különösen a tv – gátlástalanul kormánypárti, vélik mások.

Úgy gondolom, tévednek. A sajtó leginkább sajtóellenes. Az új választások előtt emlékezzünk csak vissza az országgyűlési választás kampányára. Fél ország ült le akkor a tv elé, hogy megnézze a választási vitaműsorokat – s egy fél ország aludt el azokon.


Kőszeg Ferenc: Szabad olvasók (is) kerestetnek


Valamikor, száz éve, ötven éve minden kisvárosban volt egy újság. Egy? Dehogyis. Többnyire legalább kettő volt, egy kormánypárti meg egy ellenzéki. És volt újságíró, aki belebeszélt az országos politikába Ady Nagyváradi Naplója is csak egy „kis vidéki lap” volt, s volt riporter, aki megcsipkedte a városi rendőrkapitányt, volt slapaj, aki tudósított a polgári kaszinó báljáról, és volt költő (Szegeden például Juhász Gyula), aki a verseit a helyi lapban közölte.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon