– A benzinár drasztikus felemelésével a kormány kis híján katasztrófába taszította az országot. Gazdaságilag mennyire volt indokolt az áremelés?
– Nem világos a számomra, hogy a kormánynak milyen elképzelései voltak. A számokból következtethetően három dolgot akartak egyszerre elérni: csökkenteni akarták a társadalom összjövedelmét, növelni akarták a költségvetés bevételét, amely az olajforgalomból még a kuvaiti események után is nyereséghez jut, és csökkenteni akarták a benzinfelhasználást. A számok nem eléggé áttekinthetőek, de úgy gondolom, hogy a kuvaiti események hatását a csökkentett áremelés is semlegesíti. A költségvetési problémákat viszont az eredetileg tervezett sem oldotta volna meg teljesen.
Más kérdés a benzinár-emelkedés társadalmi hatása. Nyilvánvaló, hogy az autótulajdonosok jelentős része az ország helyzetéhez és a saját várható reáljövedelméhez képest túlköltekezett, amikor megvásárolta a kocsiját. Különösen azok a szegényebb emberek, akik nagy fogyasztású kocsit vásároltak, mert az olcsóbb. Ezt a kocsit az áremelkedés után nehéz lesz eladni vagy lecserélni, mert most már új kocsit nem lehet a szovjet piaci áron beszerezni. A kocsiárak 200 ezer forintos nagyságrendről 500 ezer forintos nagyságrendre emelkedtek. De a magas benzinárak miatt használni is csak korlátozottan használhatják majd a régi kocsit. A taxisok a változások következtében még rosszabb helyzetben vannak. Ők a kocsivásárlással üzletet akartak csinálni, jelentős nyereséget reméltek, amit például arra akartak használni, hogy megoldják lakásproblémáikat. Sokan hitelre vásárolták a kocsit. Most, amikor a benzinár akár nagyobb, akár kisebb mértékben, de mindenképpen emelkedik, lényegesen megváltozik az autósok és a fuvarozók a helyzete. Teljesen érthető tehát, hogy úgy érzik, erre nem figyelmeztették őket előre, beugratták őket ezekbe az üzletekbe. A helyzet sajátossága az, hogy ez a fuvaros-, autós-, taxisréteg, amely az ország átlagánál jobban él, a benzinár-emelés következtében nagyon nagy veszteséget szenved el, de egyúttal részlegesen olyan politikai helyzetben van, hogy az érdekeit hatékonyabban tudja képviselni, mint mások. Nagy ütést kapott, de volt ereje visszaütni, mivel volt rádiótechnikája, amivel mozgósítani tudott, és voltak teherautói és személykocsijai, amelyekkel viszonylag egyszerűen el tudta állni a hidaknál a forgalmat. Tudni kell azonban, hogy erre csak azért volt lehetőségük, mert sajátos elégedetlenségük a társadalom széles rétegeinek elégedetlenségével találkozott. Azoknak a rétegeknek a nagy része, amely az elégedetlenségét nem tudta hatékonyan kifejezni, támogatta azokat, akik elállták a hidakat.
– A felemelt benzinár úgy jött létre, hogy a nemzetközi viszonyok következtében támadt magasabb termelői árhoz hozzátették a termelői ár meghatározott százalékát kitevő fogyasztói adót. Nem jogos-e tehát az igény, hogy ilyen esetben legyen az államháztartás szerényebb, ne akarjon nem kalkulált bevételre szert tenni, pusztán azért, mert nőtt az olaj világpiaci ára?
– Ma olyan helyzetben vagyunk, hogy a gazdaság fejlődéséhez csak társadalmi áldozatokkal lehet az előfeltételeket biztosítani. A kormány minden bizonnyal úgy találta, hogy a kuvaiti események, amelyek rontották a költségvetés helyzetét, alkalmat kínálnak arra, hogy „megvágja” a lakosságot, és ezzel javítsa a költségvetés egyenlegét. Azt is gondolhatta némi joggal, hogy a benzináremelés olyan rétegeket sújt, amelyek nem tartoznak a legszegényebbek közé, ezért az ő megterhelésüket a társadalmi igazságosság jegyében könnyebb elfogadtatni. A költségvetés egyik legnagyobb kiadása a lakás: a költségvetés fedezi a reálkamat és az olcsó lakáskamat közti különbséget, és támogatja az állami lakások fenntartását. Ha ezen a területen nyúlt volna a kormány drasztikus intézkedésekhez, az sokkal szerencsétlenebb rétegeket érint közvetlenül. Ugyanakkor – ezeknek a rétegeknek a védekezőképessége kisebb lett volna. Az események egyértelmű tanulsága, hogy meggondolt politikát kell folytatni, nem szabad a gazdasági egyensúlyt véletlenszerű akciókkal helyreállítani, hanem meggondolt akcióterv alapján kell cselekedni, tárgyalva azokkal a rétegekkel, csoportokkal, amelyeket az akció következtében sérelmek érnek. A kormány persze azt a tanulságot is mérlegelheti, hogy a különböző akciók különböző rétegeket érintenek, és ezek eltérő védekező mechanizmusokat tudnak mozgásba hozni.
– Hogyan érinti ez az áremelés az egyéb olajárakat, a dízel- és fűtőolaj árát? Sokan elkövetik azt a turpisságot, hogy fűtőolajat töltenek a dízelmotorba, és ezzel hatalmas megtakarításra tesznek szert.
– Ha indokolt volt a benzin árát emelni, akkor indokolt lenne emelni a fűtőolaj árát is. Eddig nagy előny volt, ha valaki dízelkocsival járt akkor is, ha hivatalos áron vette a dízelolajat, mert az az adó, amelyet a dízelautó-tulajdonosoknak fizetniük kellett, általában nem oltotta ki az alacsonyabb árból származó előnyt. Természetesen, akik fűtőolajat használtak dízelolaj helyett, azok sokkal nagyobb nyereségre tettek szert. Most, amikor a dízelolaj ára sokkal jobban megugrik, mint a benzinár, a „turpissággal” nyerhető haszon még nagyobb lesz. A mostani árkedvezmény helyett racionális kapcsolatot kellene teremteni a benzinár és a dízelár között, és a fűtőolaj árát is ehhez az árszínvonalhoz kellene közelíteni. Az ár helyett a fűtőolajat használó szegény családokat kellene támogatni, ahogy a szénnel fűtő szegény családokat is.
- gazdaság [6]