– Hogyan jellemezné szervezetének helyét a grúz társadalmi mozgalmakon belül?
– A Demokratikus Erők Kerekasztalába tömörülő valamennyi szervezet Grúzia felszabadítására törekszik. Azt szeretnénk elérni, hogy most a szabad, a többpártrendszert megalapozó választásokat követőén kivívjuk Grúzia szuverenitását. Ami ekként létre fog jönni, az már nem lehet többé szovjet típusú rendszer. A kerekasztalban részt vesz a korábbi népfront, a Koszava Társaság, a Szent Ilia Társaság, a Munkapárt s a Monarchista Párt néhány csoportja, valamint a Grúz Helsinki Szövetség és a grúz kultúra hangsúlyosan nemzeti ágát képviselő Rusztaveli Társaság. Ezeknek a szervezeteknek a közös jellemzője, hogy nem kergetnek utópisztikus célokat, például nem akarnak valamiféle – az adott legális kereteket figyelmen kívül hagyó – nemzeti kongresszust létrehozni.
– A jelenlegi grúz politikai életben mit tekint nagyobb veszélynek, a kommunisták jelenlétét vagy az ellenzék megosztottságát?
– Nem, az ellenzék korántsem megosztott. Az igazi ellenzék egységes maradt mindvégig. Amiről ön beszél, az pszeudo-ellenzék, s képviselői lényegében titkos szövetségben vannak a kommunistákkal. Az „Interfront” megalakítása óta* mindezen erők sorozatos kísérleteket tesznek arra, hogy egyesüljenek. Számunkra a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy az Interfrontban olyan személyek kerültek előtérbe, akik korábban a nemzeti mozgalomnak voltak a tagjai, s így kezdeményezésük a kívülállók számára – teljesen alaptalanul – valamiféle nemzeti megmozdulásnak tűnhet. A hamis nemzeti mozgalom, az Interfront és a kommunisták egyesültek ellenünk. Ez jelenti most Grúzia számára a legnagyobb veszélyt.
– Önt nagyon sokan nacionalistának bélyegzik. Mit válaszol ezekre a vádakra?
– Véleményem szerint nacionalistának lenni egyáltalán nem kivetnivaló dolog. Számomra ma ez sokkal inkább patriotizmust jelent, tehát valami olyasmit, hogy készek vagyunk mindent megtenni hazánkért. Viszont visszautasítanám, ha valaki sovinisztának nevezne, mert szerintem a sovinizmus nagyon elítélendő. Mi nem vagyunk ilyenek, mert mi nem tartunk igényt más népek területeire, mások ügyeibe sem jut eszünkbe beavatkozni. Ha ön azt a vádat hallotta rólam, hogy nacionalista vagyok, nos, ezt kiegészíthetem azzal, hogy rólam a Kreml már azt is terjeszti, hogy soviniszta lennék. Például a Moszkovszkije Novosztyi közölt rólam ilyesmiket. Ezt a vádat viszont visszautasítom. Mert a Grúziában élő nem grúz lakosságot mi nem üldözzük, arra viszont törekszünk, hogy mindenki egységesen részesedjék a jogokból…
– Ezek szerint önök már valós programmal rendelkeznek az aktuális grúziai nemzetiségproblémák megoldására?
– Igen, van ilyen programunk. A korábbi bolsevista diktatúra következtében jogtalanul autonóm területi egységek képződtek Grúziában, a többségi grúz nép érdekeivel ellentétesen. Más népek igényeit előnyben részesítették, és nem egy esetben diszkriminálták a grúzokat. Az autonóm területek kialakításának tehát ez volt az értelme. Jó példa erre az Abház Autonóm Terület létrejötte. Itt a grúzok közel sem érezhették magukat egyenlőknek az abházokkal, annak ellenére, hogy az abházok a lakosságnak mindössze 17%-át alkotják. Hasonló a helyzet az úgynevezett Dél-Oszét Autonóm Területen. Mindezeket a problémákat most az egyenjogúság elve és a nemzetközi jogok alapján kell megoldanunk úgy, hogy a korábbi jogtalanságokat is orvosolhassuk.
– Tehát ha jól értem, meg akarják szüntetni a létező autonóm területeket? Ha igen, akkor szándékoznak-e helyettük mégis valamit adni a nemzetiségeknek?
– Megtartunk minden autonóm területet, és bővíteni fogjuk a kulturális autonómiák körét. De ezek a továbbiakban nem etnokrata elveken alapulnak majd, hanem igazi autonómiákként fognak működni, jogokat biztosítanak, de nem mások jogainak rovására léteznek. Ezek az autonóm területek jelenleg az etnokrata diktatúrák. Ennek a helyzetnek akarunk véget vetni.
– Az ön mozgalma milyen külpolitikai orientációt kíván folytatni?
– A semlegesség áll célkitűzéseink középpontjában, mindemellett figyelmünket különösen szomszédaink felé fordítjuk, hogy valamilyen regionális békét teremthessünk. Az agresszivitás itt, a Kaukázusban semmire sem vezet, ráadásul sem nemzetünk számaránya, sem pedig az ország jelenlegi helyzete nem tenné lehetővé, hogy agresszív külpolitikát folytassunk. Arra törekszünk tehát, hogy határozottan jelezzük mindenkinek: mindenáron megőrizzük Grúzia területi egységét, s a belső egyensúly megteremtése érdekében messzemenően együtt akarunk működni szomszédainkkal.
* Az Interfront valójában a Gamszahurdiával szemben álló szervezetek koordinációs tanácsait foglalja magába, amelyek politikai szerepét objektíven szemlélve túlzás lenne sommásan „kommunistának” nevezni – AKA–ZG.
- Külföld [7]