Ezekkel a mondatokkal indult 1989 júniusában a Nappali Ház című irodalmi és művészeti folyóirat. A lap szerkesztőivel arról beszélgetünk, sikerült-e megcsinálni azt a bizonyos „újságot”.
Beszélő: Kezdjük rögtön a címmel: mi az, hogy Nappali Ház?
Károlyi Csaba: A cím egy asztrológiai fogalom, és azért választottuk, hogy más jellegű legyen, mint a többi folyóirat, másrészt, hogy ne lehessen mögötte konkrét ideológiai tartalmat látni.
Beszélő: Jelent ez egyfajta vonzódást a transzcendenciához?
Szíjj Ferenc: Nem, ez csak egy szép cím, sok mindent bele lehet magyarázni, de mindez nem lényeges, hiszen a lapot úgy is lehet olvasni, hogy az ember nem tudja pontosan, mit jelent a címe.
Beszélő: Ki volt az értelmi szerző, hogyan jutott eszetekbe, hogy kell egy ilyen lap?
Orsós László: 1988 őszén Takács József, a Harmadkor egykori szerkesztője hozta össze a jelenlegi szerkesztőket, részben a Harmadkor gárdájából, de ő végül a szerkesztésben nem vett részt.
Beszélő: Nektek nem sok tapasztalatotok lehetett, amikor elkezdtétek…
Károlyi Csaba: Amikor belevágtunk, nem tudtuk pontosan, hogy mivel jár egy lap szerkesztése. Menet közben, amikor az első számon dolgoztunk, akkor értettük meg igazán, mit is jelent lapot csinálni.
Keszthelyi András: Egyébként nálunk nincsenek különálló rovatok, meghatározott feladatkörök, hanem mindent együtt csinálunk: mi terjesztjük, reklámozzuk, vagyis olyan dolgokat is elvégzünk, amik a profi szerkesztőségekben szakemberekre tartozik.
Beszélő: Kik finanszírozták ezt a vállalkozást?
K. Cs.: Főként alapítványok: a Soros-, az Eötvös-, az Osvát- és a Magyar Hitelbank Sajtóalapítványa. Az írószakszervezettől és Nádas Pétertől is kaptunk támogatást.
Beszélő: Mivel sikerült megnyerni a támogatóitokat, miben vagytok jobbak, mint a többi lap?
O. L.: Nem akarunk feltétlenül újszerűek lenni. Kicsit talán konzervatívabbak és ebből következően higgadtabbak is vagyunk. Mindannyian művészeti lapot akartunk szerkeszteni. Nem foglalkozunk politikával, ám ez nem jelenti azt, hogy nem kívánunk az aktualitásokra figyelni, de ez a figyelem főleg művészeti eseményekre irányul.
Beszélő: Kik írnak a lapba, egyáltalán hogy álltok szerzőkkel?
K. Cs.: A pályakezdő költőktől sok kéziratot kapunk, tanulmányokból sincs hiány. Prózából van kevés, de azzal mindenütt rosszul állnak.
K. A.: Leginkább a fordításokat és a tanulmányokat tudjuk megtervezni, és persze az interjút, amit minden számunkban közlünk. A szépprózát és a verset már nehezebb tervezni.
Beszélő: Egyes témák köré építitek a lapot?
O. L.: Inkább rejtett tematikáról beszélhetünk. Ha felmerül egy ötlet, amit elég lényegesnek, találunk, hogy néhány írást szervezzünk köré, akkor igyekszünk ezt megoldani.
K. Cs.: A nemsokára megjelenő következő számunk már teljes egészében tematikus lesz, minden írás az operához fog kapcsolódni valamilyen módon.
Beszélő: A Nappali Házzal szemben szakmai körökben egy kifogást hallottam eddig, nevezetesen azt, hogy ez a lap „nyálas”, amin feltehetően azt értették, hogy ifjúkorotok ellenére sterilek, komolykodók, túlfinomultak vagytok…
Sz. F.: Feleslegesnek érzem, hogy csatlakozzunk szenzációhajhászáshoz és a durvasághoz, ennek nélkülünk is bőven van tere Magyarországon.
O. L.: A modell úgy fest, hogy az ember leül, és elkezd gondolkodni valamin, próbál elemezni egy helyzetet. Ez persze még magában hordozza a tévedés és a sekélyesség veszélyét, de ezt a modellt tudjuk elfogadni alaphelyzetként a Nappali Ház esetében. Amikor az ember leül gondolkodni, tudja, hogy ennek tétje van: meg kell értenie a helyzetet, amelybe került. Ez a legfontosabb, és mi azokat az írásokat közöljük elsősorban, melyek ezen a csapáson indulnak el. Ha ez nyálas, hát nyálas.
Beszélő: Nem gondoltatok még arra, hogy terjeszkednetek kellene? Vannak terveitek a jövőre?
K. Cs.: Október elsején rendeztünk egy estet az írószövetségben, most ősztől pedig rendszeres heti találkozókat tervezünk. Már hagyománynak számít, hogy a megjelenés után meghívjuk szerzőinket egy italra. Ez akkor alakult ki, amikor az első szám megjelent, és nem tudtunk senkinek sem honoráriumot fizetni. Most már fizetünk, de a pohár ital megmaradt. Így legalább megismerik egymást azok, akik egy számban jelentek meg. Fontosnak tartom, hogy a lap munkatársai találkozzanak egymással, azért ezt a szokásunkat szeretnénk megtartani.
Sz. F.: Szeretnénk többet foglalkozni a képzőművészettel; azt is tervezzük, hogy majd esetleg könyveket jelentetünk meg.
Beszélő: Ezek meglehetősen költséges elképzelések…
K. A.: Ezeket az időket vagy sok pénzzel lehet átvészelni, vagy azzal, hogy emeljük a színvonalat. Aztán később biztosan megjelennek a mecénások…
Beszélő: Reméljük. Köszönöm a beszélgetést.
- Kultúra [7]